Sajnos nem sikerült Lacitól összehozzuk a bejegyzést, köszönhetően annak, hogy a blogmotor nem tudta beszúrni a képeket... Lacás akkor pedig diktált pár mondatot, de sajna már elfelejtettem. De majd biztos kijavít, ha valamit nem jól írtam.
Szóval üzleti úton találkoztam kint élő barátunkkal két alkalommal a rövid ott tartózkodásunk alatt. Jelentem, semmit sem változott, ugyanolyan jó fej (aranyos, vicces, naív :)), mint volt, és hízni sem hízott, pedig kevés étel van, amit nem cukorral esznek ezek az amcsik. Úgyhogy nem csodálom, hogy Peca meg Krisz nem akarta, hogy hazahozzam, pedig a mi társaságunknak is nagyon hiányzik :)
Daytona egyébként jó hely, tényleg elég nyugis, az öregek Harley-kon, a fiatalok custom carokban, Camaro-kban, Charger-ekben és Mustangokban krúzolnak fel-alá egész nap. Semmi nyomulás, mindenki türelmes, hisz semmi dolga. A tengerpartja is egész szép, bár azért a World's Most Famous Beach jelzőt kicsit túlzásnak tartom, de hát tudjátok, az amerikaiknak nincs gondjuk az egójukkal. Az idő szuper már most is, az óceánban is lehet fürdeni (hallod, Laci!?! :)), mert 20 fok körüli, a napon meg 28 fok volt. Daytona körül több kisvárosban is voltunk, összességében elég vegyes a kép, vannak millió dolláros házak hatalmas közösségekben, és 35 ezres kis fabódék is. Tiszta "délamerika" :P
Lacit sok mindenről faggattam, de nem tudom, hogy mi az, amiről be is számolhatok, szóval inkább csak feldobok pár dolgot, amit majd ő megválaszol, ha úgy gondol.
Nem tudtam sok képet készíteni, mert szabadidőm se sok volt, és ha volt is, akkor főleg este.
Úgyhogy itt van pár kép M.Ó. floridai mindennapjairól.
Laciék környéke egész barátságos, bár nem tudom, hogy tudják fizetni egy ekkora ház rezsijét... (lakás)
Laci megmutatta munkatársait is. Hát nem tudom, hogy milyen volt a tigázos felhozatal, de ez azért nem rossz, igaz Pisti? :) (munkahely)
A Daytona Beach reggel, ahol egyébként kocsival is lehet hajtani. Itt szokott barátunk úszni, akarom mondani, futni. (szabadidő)
A híres Chevy Monte Carlo a sunshine state-es rendszámmal. A nagy távolságok miatt amúgy mindenkinek van (pár) kocsija. Taxit csak vagy kettőt ha láttam összesen...
Ilyet még sose láttam korábban. Biztos floridából exportálják azt a mohát, amit a mesterlövészek szoktak rejtőzködésre használni.
Laci egy pitcher Millerrel barátkozik.
A helyi vigadóban pléhdobozos Budweiserrel az első este.
Az utolsó este miután majd behaltam azon a sztorin, amit Peca adott elő a lakásavatójukról. Még most is érzem a hasizomlázat :D (lakásavató - Four Loko :))
Szóval nagyon örülök, hogy találkoztunk, köszi Lacás a vendéglátást. A kiemelt részekről írhatnál a többieknek mondjuk egy hozzászólás keretében.
Csabi
(ui.: Peti, képeket azért majd küldhetsz a kecóról Pisti kérésére)
