Andi most már tényleg alkotott :)

Na, igenis írok én, csak az ihletre várni kell, az nem jön bármikor..:) Azt hiszem Petya a hétvégénél fejezte be a mesét, szóval onnon folytatom, hogy szombat késő este visszatértünk Bjerringbroba a bulizás után, és másnap (kb 12 óra alvás után) útra keltünk 3-an Lackóval és Petyával, hogy felfedezzük a környéket biciklivel. Mivel nem lakatolják le a bicókat, kölcsönvettünk egyet, a másik kettőt meg elkértük. Egész délután bicikliztünk, átmentünk egy másik faluba, és piknikeztünk egy tó partján a napsütésben. Láttunk lovakat – én úgy csodáltam őket, hogy le is estem a bicajról :) – pockokat, fácánokat meg mindenféle kisállatot, szóval nagyon jó volt, és rendesen elfáradtunk. Aztán hétfőn sporton 6,6 km-t futottunk, és még úsztunk is utána 400 métert, és én is leúsztam, és azt beszéltük Petyával, hogy Laci tuti megtanulnál itt úszni! ;) Kedden meg az erdőben tájfutottunk kis térképekkel, 7 csapat volt, és Petyka meg én alkottuk az 5-ös számút, és 2.ként értünk célba, egy 3 fős fiúcsapat előzött csak meg bennünket, szóval nagyon büszkék voltunk magunkra, és felfedeztük az erdő legmélyebb titkos zugait is, mert próbáltunk rövidebb utat keresni :) A szerda nekem sport terén pihenőnap volt, csak teniszeztem egy kicsit, meg kocogtam egyet, Petya meg triatlonon biciklizett 38 km-t. Már elég komolyan edzenek az ironmanre.Csütörtökön a Culture óra keretén belül ellátogattunk egy innen 4 km-re levő falucskába, ahol a helyi pap látott minket vendégül az 1200-as években épült templomban. Meglepő volt, egy olyan 30-as forma srác farmerben, pólóban, zselézett haj, trendi szemüvegkeret, és ő volt a pap, és megtudtuk tőle, hogy itt milyen szerepe van a vallásnak az emberek életében.. Nagyon liberálisak, egész más, mint otthon. Láttuk a házát is, emléktábla is volt előtte, mert egyszer Andersen is megaludt ott. Aztán végre eljött a várva-várt nap, amire egész héten készültünk, ugyanis péntek estére GalaParty-t szerveztek nekünk, ami olyan sulibál féleség rengeteg meglepetés produkcióval. Kicsit a szalagtűzőnkhöz hasonlítható, mert betanultunk 5 tradícionális dán táncot is, és mindenki gyönyörű ruhában adta elő. De kezdem az elején: a postaládában névre szóló levelet kapott mindenki, hogy este 6-ra legyen valamelyik teremben, vagy valamelyik pontján a sulinak, és ez egy titkos randevú valakivel, akire ott derül majd fény. Nekem a 2-es terembe kellett mennem, Petinek meg a tornaterembe. A fiúk mind vettek virágot, meg mindenféle apróságokat a lányoknak, és feldíszítették a termeiket, volt, aki még gyertyákat meg rózsaszirmokat is használt.. Én segítettem Petyának egy magyar csokit szépen becsomagolni :) Mi lányok nagyon izgatottak voltunk, egész délután szépítkeztünk, és együtt készülődtünk, a nyakláncokat meg a többi kiegészítőt is magunknak csináltuk lent az Art teremben. Aztán 6-kor elindultunk, Peti partnere Bettina volt, ő félig lengyel, félig dán, és aranyos :) az én párom Lasse, aki egy igazi cserkészfiú (a kanál mindig a nyakában lóg, és bicskakészlettel alszik:) Kaptam tőle virágcsokrot meg rózsát, majd mindenki átment a „bálterembe” és ott vacsoráztunk. A fiúk vették a bort a lányoknak, és a tanárok voltak a pincérek. Elénekeltük a Barbie girl-t, meg mindenféle vicces dalokat, és a lányok kaptak tánckártyát, 10 táncra lehetett felíratkozniuk a fiúknak, én a 3.-at táncoltam Petivel, versenyeztünk, a tanárok voltak a zsűrik, Petya nyert a meleg lánnyal, amikor rock zenére kellett táncolni, és végigugrálták a 3 percet, én is nyertem párat, de sajnos együtt nem sikerült :) Később előadtuk a betanult dán táncokat a tornateremben, a közönség a helyi golfklub nyugdíjas tagjaiból és a tanárokból állt :) Annyira élvezték az idősek, hogy utána velük is el kellett táncolnunk mégegyszer, ekkor sokan meglógtak, de mi maradtunk, és végignevettük az egészet. Utána hajnalig tartott a mulatság, rengeteget táncoltunk, és most nagyon izomlázam van, főleg a hasamban, mert a ruhám miatt folyton be kellett húzni a hasam :) Ez volt a legjobb buli eddig, de mostanában minden buli után ezt mondjuk :) Ma meg délig aludtunk, délután teniszeztünk, de csak egy labdát találtunk, szóval nem volt túl pörgős a játék, és megállapítottuk, hogy jó nekem, mert igazán béna vagyok, és így látványos lesz a fejlődés a végére :) Most meg itt vannak a régi diákok az előző szemeszterből, és nagy buli lesz nemsokára! Azt hiszem ennyi egyenlőre :) Sajnos nem lett olyan vicces, de nem is törekedtem annyira :) Millió puszi mindenkinek! És mégegyszer köszönöm a bort meg az ajándékot, már alig várom, hogy jövő héten felbontsuk :) És üzenem a barátnőimnek, akik olvassák a blogot – legalábbis remélem – hogy kommenteljenek már végre! Hajrá Loki! Zizi, boldog névnapot :)

Andi ihletet fog kapni nemsokára

Drága Szeretteink!

Tudjuk, hogy már megint nagyon régóta nem irtunk nektek, de sajnos ez most megint így alakult. Most ihatnánk mindenféle kifogást, de nem szeretnénk ezzel tölteni az időtöket. Nagyon sajnáljuk és kész, ígérjük többet nem fog előfordulni, bla bla.. (persze hogy máskor is előfog).
Köszönjük Csabi az élménybeszámolót, csak egy kicsit kevesebb bizalmas kacsintgatással (Imi úgyse olvassa a blogot :) talán többet megértettünk volna.. Persze hogy akarunk többet, meg fényképeket is, meg még több sztorit. Ha visszatekintek az életemre, akkor nagyon kevés dolog az, amit sajnálok, hogy kimaradt, és az egyik az a tanulmányi kirándulás Európa tájaira. Nem baj, akiknek nem sikerült eljutniuk oda (János, Laci) azokkal majd összeállunk és elmegyünk kocsival, és sokkal jobban fogjuk magunkat érezni, mint ezek a sörszagú hullámvasutasok! Hallottátok a jégkorongot? Szerintetek jövőre egyből kiesünk, vagy sikerül megkapaszkodni? Laci az olaszhoz ezúton is szeretnék gratulálni, az egész család nevében, és ehhez még egy sztori: amikor én voltam németen akkor Istvan Szabó néven kellett aláírni a levelet. Most akkor abban az évben az összes Szabó István megbukott? Na jó, amúgy biztos sikerült volna. Ennél sokkal rosszabb dolgok is történhetnek az életedben (bár most semmi nem jut eszembe). Mikor tanulnotok kell, gondoljatok arra, hogy Nővéremék most Mexikóban vannak, és hogy milyen nehéz arra az élet, meg hogy milyen alacsony az életszínvonal.
Na akkor belekezdek a blogba. Andival megbeszéltük, hogy én elkezdem, és majd aztán ő ihletet fog kapni. Szóval utoljára régen jelentkeztünk, úgyhogy onnan fojtatom. Múlt hét kedden a lengyel lány kitalálta, hogy rendez egy toalett-kiállítást. Ő olyan művészféle csaj, és ez volt az első kiállítása. Azért toalett, mert nem talált műtermet, ezért a wc-jük falára akasztotta a képeit, és árulja őket. Mondanom sem kell, még egyet sem adott el. Ezen az estén búcsúztattuk egyben Zitát és a másik magyar lányt, mert mentek haza sajnos. Ugye a hétköznapi szesztilalom még mindig él, de ezeket a lengyeleket nagyon kicsit sem érdekelte, elő is került a vodka meg egyéb italok is. Jól éreztük magunkat, csak másnap megint másnaposak voltunk (a többes szám Andira is vonatkozott, hehe..). Szerdán volt a cirkuszos előadás, erre kár szót fecsérelni, szerintem idióta volt, ráadásul dán, de azért végignéztük, utána meg kaptunk ingyensört. Zitát megint elbúcsúztattuk, volt itt egy Grundfosnál dolgozó magyar srác is, akivel egy boldog estét töltöttünk el négyesben. Csütörtökön megint másnaposak voltunk (Andi ekkor már nem), egész nap aludtunk, aztán persze sportoltunk és kikísértük Zitát a vasútállomásra. Volt nagy sírás és fogak csikorgása. Persze ő őrült hogy hazamehet, remélem majd ha eljön az idő mi is fogjuk várni, most még semmi kedvünk otthon dolgozni. Pénteken kora délután indultunk az egyik srác walesi festő apjának az Isten háta mögött lévő farmjára, ahol egy 70m2 házban mintegy 300-an buliztunk. Nem mondom hogy rossz volt, de azt se mondom, hogy jó. Mondjuk azt, hogy érdekes élmény volt. Mivel a vonatjegy oda-vissza kettőnknek 40 ezer forintba került, gondoltuk hogy akkor már kössük össze a kötelezőt (a bulit) valami érdekessel, és megnéztük Roskilde és Odense gyönyörű belvárosát. Roskildét a buli előtt tekintettük meg, itt van Európa legrégebbi téglából épült katedrálisa, és itt van eltemetve majd az összes dán király, királyné, pénzügyminiszter, politikai államtitkár. Sajnos képeket nem tudunk mellékelni, mert a fényképezőgépet nem mertük magunkkal vinni (ez a hátránya, ha valakinek jó gépe van, igaz Csabi:)? A bulin két zenekar is volt, egyikre sem emlékszem, mert Lackó hozott 1 liter szilvát, hát mindig megígérem magamnak, hogy soha többet nem iszok hp-t, de hát ha egyszer annyira finom! (János nyugodtan gondolj Pallagra ha a szádban akarod érezni eme fenséges ízt..) Jellemző, hogy az egyik nagyon kemény dán csaj két cent után mindent kirókázott.. Andi csak úgy nyelte a Bailey’s-es tejet, látnotok kellett volna, alig bírtam vele. Volt rengeteg tömény, még több sör, nulla bor. Minden nagyon olcsó volt, mert egy diszkontból hozták és nem tettek rá hasznot. Szóval este 3-ra már nagyon elfáradtunk, mentünk volna aludni, csak nem volt hely, mert a drogos fiatalok elfoglalták mind a két (együtt körülbelül 7m2-es) alvószobát. Már úgy volt, hogy a küszöbön alszunk a ház előtt, amikor az egyik nagyon kedves iskolatársunk felajánlotta, hogy aludjunk nála, úgyhogy most már igazi dán vidéki házikóban is aludtunk. Nagyon érdekes, mindenkinek van egy nagyon kicsi szobája, ahova csak az ágy meg egy tévé fér, és mindenki az életét az óriási nagyszobában meg a konyhában éli, szóval nem sok magánéletük van. Másnap elvittek minket az állomásra, és meg sem álltunk Odenseig. Gondolom mindenki tudja, hogy itt született a világhírű mesemondó Hans Christian Andersen, láttuk az összes házát meg az összes szobrát, ugyanis jobban szeretik itt, mint Debrecenben Sándor Tamást. Még aznap hazaértünk, és buliztunk volna egyet a lengyel csajt meglátogató lengyel barátaival, csak kiderült hogy nekik a buli a kosárlabda meg a biliárd, de még véletlenül sem az a Zubrowka, amit hoztak. Na átadom majd holnap Andi folytatja, mert nem vagyok szellemes, és ez fáj. Hajrá Loki, Hajrá Magyarok!

Andi ihletett kapott :)

Kedves Mindenki!

Végre ismét jelentkezünk! Most Andi (jómagam) beszámolóját olvashatjátok, aztán átadom a szót Petyának, hátha hozzá tud tenni valamit ő is :) Ez a hét gyorsan elrepült, mivel félidőnél járunk, így lehetett új tantárgyakat választani. Ez részben nagyon jó, mert én felvettem a teniszt (úgyhogy Lacinak majd nem kell hagynia magát ha velem játszik nyáron:), de sajnos emellett a sport óra olyan népszerű lett, hogy mostmár 27-en vagyunk.. (eddig 12-en voltunk) És ezért sokat ülünk, meg vannak olyan borzasztóan nem odavalóak is, akik ha 3 perc szünet van egyből rohannak cigizni. Meg van egy dán csaj, akit csak malacnak hívunk, mert folyton hangosan böfög, és még büszke is rá, szóval ő, és hozzá hasonló gusztustalan egyének is csatlakoztak hozzánk. Például Viktor, a litván srác, akinek a szobatársa egy hónapig bírt vele lakni - mondjuk szerintem ez is rekord! -, ugyanis Viktor nem szokott fürödni, és a ruháit sem mossa, mondván, hogy az drága, meg összemennének. Szóval ez a Viktor valami kimondhatatlanul büdös, de úgy igazán nagyon, olyasmi, mint a hajléktalanok az aluljáróban, nem lehet vele egy légtérben lenni. És már sokszor céloztak rá neki óvatosan, hogy jó lenne fürödni, de csak nevetett rajta. Hát hétfőn, amikor megjelent tesin, nem akartuk elhinni. Aztán Zitával megkérdeztük a tesitanárt (a 32 éves Jespert), hogy neki feltűnt-e, hogy miért nem ülnek az emberek órán Viktor mellé, és inkább 5 széket szabadon hagyva mellette, leülnek a földre, de a tesitanár mondta, h még nem tapasztalt semmit. Aztán az óra után ő is rosszul lett a szagtól, és elég keményen elbeszélgetett a sráccal, mert másnap már nem volt szaga, és meg is borotválkozott! Reméljük ráébredt a tisztálkodásban rejlő örömökre :)
Kedden zokniban strandkéziztünk a homokon, mert hideg volt, szerdán meg Petya triatlonozott, és megint megcsinátla az 1/10-ed iromnan-t! Én azalatt teniszeztem szivacslabdával :) Na, de a hét legjobb napja ma volt, mert ma egész nap workshop volt, és választhattunk, „mixed martial arts and self defence”, valamint „first aid” közül. Petya választása egyértelmű volt, én meg mivel a jogsinál az egészségügyi előadáson is rosszul lettem, gondoltam akkor az első segélyre nem megyek, és a küzdő sportokat választottam én is. Voltak kételyeim, de fantasztikusan jó volt, délelőtt ízelítőt kaptunk a capoeira, a karate, a bírkózás!, és a botharc világából, ebéd után pedig önvédelmet tanultunk, volt toll, kés, kard, sok játék, és rengeteg hasznos fogás. Majd otthon megmutatjuk :) Én nem voltam elég agresszív, de a tanár szerint ez fejleszthető ;) Tényleg nagyon élveztük! És reggel még egy dán táncot is tanultunk, amit április végén a sulibálon kell majd eltáncolnunk. Remélem Peti lesz a párom! Ma egy elág termetes lánnyal kellett táncolnia, és annyira nem élvezte :) Csak a dánok szerint könnyebb ha a pár egyik tagja ismeri a táncot... Holnap 80-as évek buli lesz, és remélem megint kapunk szerenádot, mint a múltkor, amikor Oliver és Carolis egy hegedűvel és egy gitárral énekeltek nekünk az ablakunk alatt :) Már várjuk, hogy Lackó visszajöjjön, és holnap naaaagyon fogunk szurkolni neki!!! Na, azt hiszem kifogytam a szóból, átadom Petyának! Mindenkit milliószor puszilok!!!!!!!
Hajrá Loki! Ennyit akar hozzátenni a vőlegénykém :)

3 hét roviden

Balázsék megérkeztek Lubeckbe
Århusi utcakép Århusi utcakép
Århusi biciklikép
Den Gamle Byen
A két apró jószág
Régi házak
Régi tó
Szedlák Balázs bulizik :)

Gammel Estrup egyik terme
Andi a hatszoros kiváló traktoros
Ebeltofti elefánt hátulnézetbol
Éhes szájú írek
Andi issza az ingyensort

Sziasztok Kedves Mindnyájan!

Nagyon sok idő telt el azóta, hogy nem irtunk nektek. Nagyon szégyeljük magunkat, de ennek azért több oka is volt, nemcsak a lustaságunk. Egyik legfontosabb tényezője a nemírásnak az volt, hogy otthon voltunk, és személyesen osztottuk meg veletek élményeinket. De mindent csak szép sorjában. Még azzal a kirándulással is tartozunk, amikor az írek jöttek hozzánk, mert az is nagyon jó volt. Megpróbálunk mindent szép sorjában, de előfordulhat, hogy néha bele-belekapunk másba is (olyan lesz ez, mint a reformok). Ja még mielőtt elfelejtem, Nagyzé kedvéért kimoderáltam azt a bizonyos hozzászólást a kémia épületről, úgyhogy most már nyugodtam megmutathatja majd Katinkának..

Szóval Nóriék március 15-én érkeztek hozzánk. Azaz sajnos nem hozzánk, hanem Lübeckbe, ami Hamburghoz közel, tőlünk távol van. Reggel elég korán kellett kelnünk, hogy elmenjünk egy tőlünk elég messze lévő helyre, aholis az autót béreltük. Eredetileg Balázsék egy kisméretű Peugeot 307-est választottak bérautónak, szerencsére ebből kifogytak, ezért ugyanannyi pénzért adtak nekünk egy Toyota Avensis kombit, amiben pontosan 61 km volt (előző nap hozták el a szalonból), mikor leadtuk már több mint 1200km. Szóval az új autóval vágtunk neki Andival a 400 km-es útnak, melynek egy része a sebbeség korlátozásokat nélkülöző német autópályán keresztül vezetett. Andi nem akart vezetni, úgyhogy Peti volt kénytelen. J Aztán felszedtük őket, aztán visszafeleúton megnéztük Arhust, ami tőlünk 50 kilométerre van, és Dánia második legnagyobb városa (ez a helyi Debrecen). Nagyon sok kulturális program van ott, például Jánosnak üzenjük hogy a hétvégén fellép a Tokyo Hotel. Tavaly volt itt a Metallica, 25000 huf volt a belépő, ami szerintünk nem sok, de a dánok szerint rengeteg.Szóval megnéztük a várost, mindenkinek nagyon tetszett, de mi az iskolával szervezett keretek között holnap is oda megyünk. Sok múzeumot is láttunk (kivülről). Van egy nagyon szép skanzen a város közepén, ezt láthatjátok a képen. Aznap este buliztunk még egyet, volt Jameson meg Guiness, sok csocsó meg billiárd, úgyhogy nagyon ”fless” volt. Másnap nehéz volt felkelni, Andi nekem ágyba hozta a reggelit, és a dologhoz hozzátartozik még hogy Szedlák Balázs alig akart eljönni, mert nagyon beteg volt, végül a whiskey meggyógyította (én mondjuk megmondtam, hogy így lesz.) Vasárnap mentünk a Jylland félsziget keleti részét megnézni, voltunk a Gammel Estrup nevű kastélyban. Itt minden nagyon szépen helyre volt állítva, (Andi és Szedli szerint részben interaktív, szerintem nem – de azért ők mindent megfogdostak…) mindenhova be lehetett menni, és tényleg igen jól nézett ki. Nem messze tőle volt egy traktormúzeum, volt eredeti Ford T-modell (amit most láttunk először) és egy kiállítás az elmúlt pár évezred mezőgazdaságáról. Voltunk a tengerparton is, láttunk kelta köveket, és a Jütland nevű óriási vitorláshajót. Megnéztük Ebeltoft 500 éves belvárosát, aztán jöttünk haza, és kidöltünk, olyan fáradtak voltunk. Hétfőn megnéztük még a kis falut, aztán az írek mentek is haza, mert a gép délben indult. Kicsit rövid volt ez a pár nap, meg főleg nem elég arra, hogy megmutassuk nekik Dániát, de azért egy kicsit megismerhették például a dán gyerekek bulizási szokásait (bár ahogy utólag kiderült, aznap elég ”lájtos” buli volt).

Kedd éjszaka már indultunk is haza Hozzátok. Az utat szerintem mindenkinek elmeséltük, azért megemlítenénk itt is, hogy röpke 21 óra alatt hazaértünk, viszont az SAS volt olyan gáláns, hogy még a visszafele utat is kifizette egy kis tévedés miatt. Ennek köszönhető hogy aztán a kocsmában annyira szórtuk a pénzt! Otthon sok mindent csináltunk, ettünk, ittunk, buliztunk, ástunk, aludtunk, vetettünk, ittunk, Nagymamáztunk, majdnem mentünk szinházba, ettünk, locsolkodtunk, fára másztunk, Nagypapáztunk, bujócskáztunk, tetriszeztünk, sőt, még Gazdálkodj Okosant! is játszottunk.. Nagyon jól éreztük magunkat, jó volt egy kicsit a családdal lenni, meg a barátokkal (akik ráértek). Ilyenkor az ember újból rájön arra, hogy mi is az, ami igazán fontos az életben. Pénze és hatalma bárkinek lehet, de szerető családja és gondoskodó barátai csak az arra érdemeseknek juthat. Ezt ne felejtsétek el, bármerre is visz az utatok, bármerre is szór benneteket a szél a nagyvilágban! És mikor szomorúak vagytok, gondoljatok Durica öngóljára! J

Mióta hazajöttünk sok minden nem történt. Mindenki nagyon örült nekünk, és nagyon sokan modták, hogy milyen jó hogy visszajöttünk. Hiába, ezek a dánok nagyon udvarias népség.. Nélkülünk amúgy tényleg nem sok dolog történt, hacsak az nem, hogy egyesek halálrészegen meztelenül körbefutották az iskolát, míg mások eközben félmeztelenül táncoltak. A futók csak fiúk voltak, a táncosok lányok is. De rendes volt a felügyelő tanár, mert úgy döntött, hogy nem látott semmit.. Kedden volt egy kis sport, aztán dán óra lett volna, de elmaradt mert mennünk kellett szurkolni a röplabdásoknak, nagyon vicces volt, az egyik csapat nyuszinak volt öltözve, úgy röpiztek. Tegnap kellett nekem lefutnom hetedmagammal az 1/10-ed Ironmant, nagyon csalódott voltam, mert 8-ból a hatodik lettem, 1:24:58 alatt sikerült teljesíteni, az első helyezett srác 12 percet vert rám. Ez a rossz eredmény most arra sarkall, hogy mégjobban odategyem majd magam a triatlon edzéseken, meg amúgy is néha el kell járnunk futni, mert ez nem elég. Andi szerencsére partner ebben, néha alig tudom kirángatni az edzőteremből.. Holnap megyünk Arhusba, délelőtt várost nézünk mégegyszer meg megyünk 3 múzeumba, délután pedig az Event Makingesek szerveztek egy bulit, aminek keretében Andi hippinek fog beöltözni, én pedig punknak.. Ha minden igaz a hajam piros lesz. Andi már rajzolt nekem Anarchiás polót, úgyhogy minden adva lesz. Az egész esemény az előitélet és tolerancia jegyében szerveződik, ezért szerintünk az iskola majd elég jól próbára teszi majd az ”utca emberét”. Lesz többek között transzvesztita, imós, meg hip-hopper is. Lesznek koncertek meg sör-virsli, úgyhogy vicces lesz (reméljük). Szombaton pedig a családok és a barátok jönnek látogatni minket. Ja, Mészáros László pedig hazamegy, mert a Magyar Rendőrség behívta. Nagyon titokzatoskodik, reméljük nem valami büntetőügy.. J

Még egyszer bocsánat, hogy csak most jelentkeztünk, de nagyon elszaladt alólunk a magas ló. Sok puszi és kézfogás, pacsi és ölelés, Hajrá Loki, Hajrá Durica!