Kürt Karácsony előzetes...

Sem a Mózsa látogatásról nem írtam, se NagyZ nem írt, az örömteli apaságról, sem a tejfakasztóról nem írt senki. Maradjunk annyiban h talán egyik sem tűrt nyomdafestéket :D

viszont mivel közeleg a várva várt esemény, gondoltam kedvcsinálásul felidézem a tavalyit meg egy régebbit egy innen a blogról szedett fényképpel. sokszor nem kell drága plakát, néha a rendezvény eladja saját magát...

István

Ez szerepelt annak a levélnek a borítékján, amit a múlt héten a postaládámban találtam.

A levél alant olvasható. Jó szórakozást!

IRONMAN (3,8/180/42)

Na akkor ezennel megörvendeztetem a társaságot a rövid kis beszámolómmal.

FAQ:

Fel akartad adni vmikor a verseny során? Igen.

Mikor? Bringa 90 km-nél.

Mi volt a legrosszabb? A futás.

Mi fájt a legjobban? A talpam, bokám.

Mikor volt a legrosszabb? Futás 5-6. köre (lásd korábbi link) (20-30 km).

Hova lehet ezt még fokozni? Nem tudom.

Mi a következő nagy kihívás amit tervezel? Lehet jövőre Geri haverommal elmegyek és megcélzom az idénre tervezett 12 órán belüli teljesítést. Utána Slazkammergut mountain bike maraton B táv és egyszer esetleg az A is (210 km 7500 m szinttel)

Most nagy királynak érzed magad? Hmm, annyira nem (hogy miért nem azt nem tom)

Röviden leírom hogyan nézett ki nekem 2015.07.25.

Kelés 3:30-kor mert 40 km-re volt a szállásom Nagyatádtól és 4:45-re oda kellett érni bringával csomagokkal, hogy be tudják pakolni a bringát és elszállítani az úszás helyszínére Gyékényesre. Természetesen minket is elvittek busszal. Kb. 6-ra már ott is voltunk, Ekkor már izgultam egy kicsit így enni nemigen tudtam. 7:30-kor volt a rajt a 29°C-os tóban. 1:53 alatt le is úsztam mellben a 3,8 km-emet a depoban átöltöztem a bringához és 15 perc elteltével már indultam is tekerni. Az első 50-60-km nagyon lazán ment de utána a gyomrom megint elkezdett vacakolni és bekövetkezett amitől a felkészülés során végig féltem, hogy nem volt megfelelő a versenytáplálkozásom és eléggé erőt vesztettem és 90 km-nél erősen gondolkoztam a feladáson. Ezen úgy sikerült túllépnem, hogy felidéztem mennyien tudják, hogy itt vagyok és elég ciki lenne már itt feladni szóval taktikát váltottam és a második 90 km-en 5 percenként két korty izotóniás italt ittam, hogy legalább kihúzzam a bringás szakaszt így a bringa végére egészen rendbe jöttem, de eléggé fáradt voltam már akkor. A bringa végül 6:43 lett ami 27-es átlagnak felel meg kb. a sok frissítő pontos megállással. Ezután következett a futás aminek úgy indultam neki, hogy nulla erőm és kedvem van. Ezt tetézte, hogy megérkezett a front ami felhőket és szelet hozott, aminek nagyon örültem. Annak viszont kevésbé, hogy a hírtelen jött széllökések rám/elém borítottak a futás 2. km-nél egy fém elválasztó kerítést amibe beütöttem a bal combom és jobb (varrott) térdem. Ennek ellenére a félmaraton olyan 2:11 alatt megvolt és nem is volt annyira szörnyű, viszont utána.....

http://www.ironmanfoto.hu/gallery.php?id=199569&pid=11392912#nav

Halottam olyan mondást, hogy az ironman a futás 30. km-nél kezdődik, hát leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy ez az én esetemben 20-nál kezdődött és 32-ig tartott, ugyanis 32 környékén valami csoda folytán visszatért belém az élet és ennek köszönhetően tudtam a képen látható vidámsággal befutni.

Befutó után néhány telefon, összeszedtem a cuccom és éjfélkor visszavezettem a szakadó esőben a szállásra.

Új bejegyzés - Nosztalgia

Tudom nem ilyen új bejegyzésre számítottatok, de úgy érzem a Lego Nagy Ura nem fog belátható időn belül bejegyzést csinálni. Erre a képre tegnap bukkantam rá és rögtön eszembe jutott mikor készült és milyen jó este volt az is. Emlékeztek? Aki nem volt ott attól érkezhetnek tippek mit ábrázolhat a kép :)

Új Zéland beszámoló (vágatlan)

na négusok, csak rászántam magam végre hogy megírjam az élménybeszámolót :D apropója, 10 fok van és unatkozok L

nos mindent úgy sem tudok leírni, így a lényegesebb dolgokkal próbálkozok. ez egy olyan beszámoló lesz, ami távolról közelít kiragad vmit majd közelről távolít, meg ilyesmi, aki tudja ezeknek az irodalomórán elsajátított neveit, ossza meg légyszi :D

a trip egy bizonyos szombaton indult, délelőtt még elmentem a shopba venni tesómnak ajándékot, mert egy nappal azelőtt hogy kiértem és egy nappal azután hogy elindultam volt a szülinapja. aki tud számolni, érezheti ebből, hogy hosszú út volt. szóval kibattyogtam a két hátizsákommal a Schladming city Bahnhofra, és felültem a vonatra. Bontottam egy 0,33as gössert, mégiscsak nyaralok vagy mi, na meg egy hónap pihi, szabadság, csak meg kell ünnepelni dél ide vagy oda. sztrájk volt, úgyhogy pluszban át kellett szállnom kétszer, de csak megérkeztem a bajor metropoliszba. Jó török létemre egyből a két hátizsák ide vagy oda felkerestem egy dönerest és befalatoztam. majd kimentem a reptérre ahol vettem egy csapolt HBt, nem is volt rossz.

időben elindultunk és egy dubaji meg egy sydney-i átszállással meg is érkeztem a déli sziget túristaközpontjába, Queenstownba, ami egy kicsit ilyen svájci koppintás, úgyhogy tesóm nem is szereti, túl mainstream, zúztunk is egy másik ugyanolyan helyre, csak ezt még nem szállták meg a turisták annyira, de ugyanolyan szép, ez Wanaka, csakúgy mint Queenstown egy tóparton fekszik, körben kétezres hegyek, igazán flash. Állítólag pár év mulva már ez lesz az új Queenstown, de van még egy harmadik hely, ahol most még csak 1000en laknak, az lesz majd az új Wanaka. Ez a hely volt tesóm otthona fél évig, pár napot itt töltöttünk, a lakótársainál, akik egy pár, és mindig kiadják az egyik szobájukat vkiknek, jófejség, meg pénz is jól jön. nyomtunk mountain bikeot, kirándultunk a tó környékén, voltunk egy labirintusban, ahonnan két óra alatt jutottam ki, a végén már sík ideg voltam :D meg (SZAT olvassa még a blogot?) frizbigolfoztunk! állítólag ez itt Európában is van, de én nem hallottam még róla. mindenesetre vicces, vagy inkább flash. aztán nyomtunk már a hegyekben egy 3 napos túrát, fel egy tóhoz meg vissza, ezek voltak az első hüttés éjszakák, borzasztó hideg volt éjjel, itt nem tudtunk tüzet sem rakni, mert tiszta nyirok volt az összes fa, így vacogtunk de túléltük azért. Ezek a hütték abszolút önellátóak, nincs személyzet, bárki használhatja, becsület alapon venni kell jegyet, nyáron vmelyik elég drága, kb. 50-60 dollár is lehet (1$ kb. 70 eurocent azaz kétszáz HUF körül), de ilyenkor szezonon kívül  is 25-30, attól függ mennyire népszerű, vmelyik csak 10) de van amúgy hogy ellenőrzik, hogy van e jegyed. általában van fa, egyszerűbb kályha, esővíz tartály, gyertyatartó, emeletes ágyak matraccal. a legtöbb közúton nem megközelíthető, hanem helikopterrel látják el, szemetet nem illik emiatt otthagyni, hanem cipeled magaddal végig. jó móka, hogy magadra vagy utalva a természetben. ezen a túrán még viszonlyag sok emberrel találkoztunk, mert ez ilyen népszerű volt, de volt olyan, amikor senkivel, s a vendégkönyvben is áprilisi volt az utlosó bejegyzés. egyszóval érezhető volt hogy jön a tél. szerencsére az idő jó volt, nappal általában napsütés, 10-15 fok éjjel 0 körül, de volt hogy reggelre befagyott az esővízcsap, amit gyertyával visszamelegítettem, oszt annyi. :DDD

ez az első túra még csak bemelegítés volt, mert tesóm kitalált egyet, ami már extrémebb, végig azon agyalt, hogy majd hogy csináljuk. de addig még sokat utaztunk, elmentünk egy soundba, nem balaton, ami egyébként fjord csak véletlen soundnak hívják, befizettünk egy hajóútra, kivittek a nyílt vízig, vagyis a tasmán tengerig, közben mindenhol száz méteres vízesések, elég pöppentő volt. ha épp nem hüttében aludtunk akkor backpacker hostelben, ezek is flash helyek, általában jó közösség alakul ki, sok working holidayes ingyen szállás fejében itt dolgozik. a legjobb az egy a déli szigettől is délre levő szigeten volt Stewart Island a földrajzosoknak, ahol egy félalkesz, de kedves nő üzemeltette, és épp azelőtt volt ott Harry herceg és őt is meglátogatta, mert országos hírű kvízt nyomat a helyi kocsmában, a sziget egyetlen falujában ami kb 300fős. és a nő beragasztotta ragasztószalaggal a herceg száját, mert nem fogta be a pofáját. meg volt olyan szállás, ahol sátorozni akartunk, de mondta a nő, hogy inkább ad egy lakókocsit, mert 50kmhs szél volt meg eső meg 5 fok :DDD de nem kért felárat. és ráadásul volt ezen a helyen bakelitlejátszó, ping pong, meg egy házilag legyártott flipperszerűség, rögtön nyomtunk is egy olimpiát ahol ezen két versenyszám mellett még egy jó battleship azaz torpedó volt :DDD aztán voltunk a keleti parton ahol láttunk oroszlánfókát meg sima fókát is a parton. majd jött a nagy túra.

ezen nagyon ment az agyalás, hogy meg lehet e csinálni, milyenek a folyók, mennyi hó van stb. én ekkor még nem tudtam, hogy miért kell ennek ennyi előkészület :D

megvettük a hat napi élelmet, rizs, tészta, külön van ilyen h campingkaja, gyakorlatilag csonttá szárított cuccok, de pl. hús is amit a melegvíz étellé varázsol. és amúgy finom. kása, műzli, lekvár, gyümölcsök magok meg minden szar, jó sok cucc, plusz még ugye váltóruha hálózsák, gáz, camping főző, volt cuccunk rendesen. ez egy olyan túra, amit egy folyó választ el a civilizációtól és ezért a szokásos az, hogy jetboattal viszik be az embereket, mert ráadásul az érdemi részek kb. 30 kmre vannak a bejutási ponttól. tesóm lakótársainak van jetboatjuk így bevittek minket, na már ez kurva jó élmény volt. kvázi ez 5centis vízben is tud menni, nagyon flash. ekkor ült mellettem a kutyájuk aki nagyon bújós volt az út alatt.:)) megérkeztünk elmentünk az első hüttéig, ott befűtöttünk megfőztük a kaját, egy idő után már megvolt a rutin, ki mit csinál, hogy készülünk elő, tűzgyújtás ilyesmi. sok teát ittunk, esténként gyertyafényben kombóztunk (zsír, makao, pirospapucs kombó meghatározott pontrendszerrel, aki nem ismerné ezen szokásunkat)  ezalatt lent a völgyben 30cm hó esett, de ezt csak később tudtuk meg, mi alig kaptunk egy keveset, de az emberek tökre aggódtak, hogy mi lesz velünk, mert azt hitték ha a völgyben harminccenti esett akkor fent fél méter min. persze térerő ilyen helyen nuku :D elmentünk megnéztünk három tavat, amiből persze a legmesszebb volt a legszebb, a végén már kb. jéggé fagyott talajon kellett egyensúlyozni, de megérte, kiültünk a szélére egy sziklára előkaptuk a gascookert, főztünk egy teát és flasheltünk. ekkor már volt egy két folyón átgyaloglás, de ezek mind max térdig értek, le a cipő át, gyors törcsi oszt annyi, egyfajta tepidárium, én így hívtam. már sötétben értünk vissza. másnap jött a hosszú nap, 20km, majd egy igazi river cross és utána még 7. mivel előző nap ilyen simán mentek az átkelések én nem fostam, de tesóm azért érezhetően parázott a dologtól (ő sejthette h nem lesz easy). na megérkeztünk, én felvettem rövidgatyát, vizicipőt, elektronikai cuccokat beraktuk drybagbe, gopro a kézben mondom mi bajunk lehet. én nem okoskodtam hogy hol menjünk rábíztam tesómra, én amúgysem értek hozzá. olyan helyet választott ahol viszonylag széles volt a folyó, sztem 50m kb, viszont nem volt erős sodrása a többi zuhatagos helyhez képest. ezt utólag megértettem hogy ez még mit jelent egyben: kurva mély. elindultunk, már elég hamar derékig ért, elkezdte mosni a kabátot, majd a cicit, ekkor már tudtam, hogy a hálózsákom elázott, majd nyakig ért majd nem ért le a lában. tesóm felől kicsit sekélyebb volt egy ideig fogott, de aztán neki  is elment a talaj. nyilván ha nyár van, meg ha nem jéghideg a víz bent tud az ember döntéseket hozni, de itt csak az volt egy idő után hogy vhogy ki kell jutni, azt tudtuk, hogy ha elvisza víz hátra kell feküdni mert a zsák fenntart, úgyhogy átfordultunk, és kiúsztunk, vagy kirugkapáltunk a partra. bennem ez bent nem tudatosult, hogy itt nem olyan a víz sodrása hogy egyből elvisz hanem hogy ki tudunk úszni, úgyhogy azért para volt. tesóm a helyzet ura volt, eleve jó helyet választott, mert ha mély is volt de biztonságos, meg figyelt rám mikor én már bajban voltam, úgyhogy tökös tesóm van köszi neki) a gond az volt hogy a tiszta vízben nem lehet látni milyen mély L na kiértünk mindenünk tiszta víz, gyorsan ki mindent a hátiból, hátha maradt vmi szárazon, a tetején viszonylag megúszták a dolgok, így lábbelin kívül szinte fel tudtunk venni száraz réteget, összekaptuk magunkat, s a kb 5kilóval megnehezedett (a vizes ruhák ugye, főleg a kabát) cuccal irány a hütte, ami még 3 órára volt. persze a vizes zsák meg az izzadás a cipekedés miatt azonnal újra vizessé tett, úgyhogy ment az agyalás mi lesz éjszaka, tudunk e tüzet rakni, mindenünk vizes... vhogy megérkeztünk a hüttébe, már alkonyat volt. kigórtuk a ruhákat... nem működött az öngyújtó... a magyar kártyát beraktuk a drybagbe, de az öngyújtót, na azt minek? próbáltunk szikrát csiholni belőle, és a gázt kinyitottuk, hátha belobban, s végül addig ment a csiholás, hogy gondolom a nedves réteg lekopott a kőről, s újra működött :D volt nagy öröm. ekkor már sötét volt, begyújtottuk a tüzet, toltunk teát levest s elkezdtük még mindig vizesen rétegről rétegre a kályhánál szárítani a ruhákat. kb. hajnal egykor már egy egy száraz rétegben toltuk, aztán olyan reggel ötre már mindkét hálózsák is újra használható volt, s tudtunk aludni, addig felváltva őríztük a tüzet, mert egyikünk sem volt a széntüzelés szakértője s vhogy egyik helyen sem tudtuk 1-2 óránál tovább ébren tartani, ha nem figyeltünk rá. másnap sütött a nap, így a maradék ruha is megszáradt. mi viszont mivel kabátunk meg cipőnk még nem álltak kész, meg aludni sem sokat aludtunk, maradtunk ott, flasheltünk kártyáztunk nagyon szép spot volt, meg vadi új hütte mert pár éve leégett a régi. jöttek aztán arcok, akik túristaszövetségnél dolgoztak, épp helikopteres méregleszóráson voltak, ugyanis a skótok annak idején bevittek rágcsálókat, amik megeszik az őshonos madarakat, így ezeket írtják (Possumnak hívják). Még lett volna egy hágó, amin át kellett volna mennünk, de éreztük hogy ez necces, mert a tónál is ugye milyen jeges volt a hó, így megkérdeztük, hogy szerintük át tudunk e menni. mondták hogy szerintük clamp on, vagyis ilyen jégtalp nélkül nem. úgyhogy maradt az elternatív kijutás, 30km gyaloglás, majd újabb folyóátkelés.  és még stop, mert a kocsit nem oda deponáltuk. aztán úgy adódott, mikor jöttek a csávókért, hogy megkérdeztük a pilótát, hogy kivisz e minket másnap, mondta hogy jah, persze ki kellett fizetni. mivel én még sosem repültem helikopteren, nem kellett kétszer mondani hogy ezt az opciót választom, szóval egyöntetűen megszavaztuk, nem volt kérdés. reggel jött a heli, beültünk gyönyörű napsütés volt, felvitt minket egy hegyoromhoz, onnan a másik oldalon jól leeresztette hirtelen, nagyon jó volt, olyan könnyed az egész, mintha egy számítógépes játék lett volna. kb. 15perc volt az egész, de nagyon adta. így megspóroltunk egy napot, s miután kijutottunk a vadonból újra a civilizáció felé vettük az irányt. elmentünk egy gleccserhez, ami kb. 1000mig lejön a völgybe, elég flash, hogy van ilyen, régebben még lejjebb jött, azért ott is van globális felmelegedés L a gleccser tövében volt egy termálfürdő, pontosabban csak melegvizes, nem termál, mert ezt a vulkáni meleg fűti fel, de sima víz. hát hat nap fürdetlenség után meg a hidegek, fagyos víz , vacogás után hú de jól esett egy 40 fokos vízben ázni. aztán este fűthető ágyunk volt ráadásul a backpackersben, igazi kontraszt.

ez után fent voltunk egy öbölben a tengernél pár napot, itt kajakoztunk, meg nyomtunk egy olyan túrát, aminek egy része e tengerfenéken ment, szóval csak apálykor lehet benne menni) voltunk a helyi moziban, az ilyen kisvárosokban rohadt jó mozik vannak, ilyen chilles, kanapék, van szünet a film közben hogy kimenj fagyiért, vagy édességért, elbeszélgettünk egy helyivel a filmről, faja volt. ezzel véget ért a déli sziget rész, már nem sok napunk volt, így az északin nem is terveztünk sok mindent, Wellingtonba átkompoztunk ott voltunk egy napot, a városok amúgy nem nagy számok, nem rossz de új zéland az a természet miatt fain. aztán felmentünk new plymouthba, ahol a meccs volt, tök faja volt, hogy sok helyen ki voltak rakva zászlók, kifestettek minket magyar szinekkel, és mindenki tök nyitott volt érdeklődő, mindenki tudta hogy mi az a magyarország, jó élmény volt. a meccsen nem volt külön magyar zóna, eléggé szét voltak szóródva a magyarok, de voltak azért sokan, legtöbben kintélők persze. mérgelődtünk a piros lapon, egyébként a helyiek abszolút a magyarokkal szimpatizáltak, mindig akkor hördültek fel, ha ellenünk fújtak. szimpatikus kis ország lehetünk a szemükben, nem tudhatják persze, hogy mi az idegeneket nem szeretjük, és kerítést építünk a bevándorlók ellen :D hát új zélandon ilyen nincs, nekik szerencséjükre még mindig nagyon ritka a lakosság, nincs nagy bevándorlási hullám, mindentől messze van, így a kínaiak indiaiak sem próbálkoznak olyan nagy számban. persze aucklandban azért van sok. meccs után felmentünk másnap aucklandbe, megpróbáltuk még eladni a kocsit, de nem jött össze így tesóm ráhagyta egy backpacker csajra, akit ismert, s aki még marad ott egy hónapot, hogy ő használja, s közben próbálja eladni. 90es ford laser, nagyon jó kis kocsi, egyszer sem hagyott cserben, egyedül az aksija merült le néha amíg tesóm használta, de manuál benzines, be lehet tolni. aztán én reggel, tesóm este átrepültünk sydneybe, itt azért melegebb volt, pólós idő nappal, nyilván kontrasztos volt a metropolisz a sok nécsör után, de amúgy jó kis hely, tetszett nagyon. besétáltam, fasza öblei vannak, sok komp visz el a bol b be, aztán másnap voltunk állatkertben, koala, kenguru ilyesmi végett, meg nagyon jó volt a kulisszája, végig  a skylinet lehetett látni az öböl túloldalán az állatok mellett. kinéztünk az egyik beachre, sokan szörföztek, eszembe jutott hogy Lacival meg Digóval ki akartunk menni egyetem után, aztán mennyire máshogy alakult, de hogy most csak mégiscsak eljutottam az egyik hobbimig még ha jó hosszú is volt az út :D itt azért már láttam nagyon sok jó csajt is, Új Zélandon nem annyira, bár ott embert is alig láttam :DDD azért bekapcsoltam a tindert is csak kíváncsi voltam milyen esélyem lenne az ausztrál csikáknál, volt is egy két igéretes találat, vhogy itt ausztriában ez nem jellemző, vagy ha igen akkor messze vannak L

aztán kimentem a reptérre az utolsó vonattal, mert reggel hatkor már indultam vissza. a visszaút nem volt olyan fárasztó mint odafele, kevesen is voltak a dubaji gépen három széket is bebirtokoltam, aztán meg dubajtól business classon utaztam, már tök fáradt voltam adom oda a beszállókártyám, erre látom hogy a nő széttépi és nyomtat egy újat, kezembe nyomja és mondja hogy business classra menjek :DDD pedig nem nézhettem ki túl jól, előző éjjel ugye a reptéren csöveztem meg túl voltam már egy 14 órás úton :D ez méltó lezárása volt az útnak, azt akartam hogy ne is teljen az idő, mert ki akartam élvezni minden percét, rohadt jó kaják voltak, saját minibár, vízszintesig ledönhtető szék, huszonikszcollos kijelző, tablet, megettem a háromfogásos kaját, borozgattam, majdnem hogy saját tyuárdesszem volt (emlékszel Peti), volt külön lounge rész is, ott vertem egy glenfiddichet, single malt, majd aludtam egy jót, miközben zenét hallgattam. aztán münchenből még kb hat órát eldöcögtem mert már késő este érkeztem s csak éjszakai vonatokkal meg átszállásokkal tudtam hazajönni, de végül megérkeztem hajnalban, aludtam pár órát majd újra mentem a bluehoz dolgozni. nagyon jó nyaralás volt, remélem jövőre is összejön egy hasonlóan hosszú szabi, és ígéretem szerint Lacit fogom akkor meglátogatni.  Elnézést a hosszú beszámoló miatt :D 

Gyerek projekt 2.0, avagy a legkisebbik Balu érkezése

A Radnai klán újabb taggal bővült. 2015.05.19 nemcsak nekünk, hanem Botond számára is fontos dátum lesz. Miután reggel elkezdett szivárogni a magzatvíz, már sejtettük, hogy hosszú és örömteli nap elé nézünk. A rokonságnak küldött első sms-ek után már érezni lehetett különleges nap ez a mai: "Ivó napon? Na neee :) szurkolunk!"
Szerencsére minden flottul ment és Nóri is hősiesen viselte a nehézségeket. 19:06-kor jött világra Boti, aki szerintünk mutat némi hasonlóságot bátyjához. Egyelőre zömében alszik, így történt a fénykép készítésekor is:

Korábbi esemény fényképei itt:

http://bjerringbro.blogspot.hu/2013/09/bovult-blogolvasok-tabora.html

Pilinszky utcai játszóház

Engedtem Tsutsu felkérésének és a májusi bejegyzést én vállaltam, ugyanakkor remélem hamarosan tudok egy újabb bejegyzést is írni. :)

Norbiék rendeztek babazsúrt most szombaton. Mátyus Csabi felügyelte otthon az ikreket, amíg Szandi 1 órás kimenőt kapott Grétivel és Peti csak emiatt hamarabb utazott haza Pestről Debrecenbe. A Nyeste család pedig a legkisebb Tsutsuval együtt érkezett.

Amíg a gyerekek játszottak és az anyukák beszélgettek, Dzsonasz után újabb kóstolója akadt Norbi házipálinkájának, ezúttal azonban a várt hatás elmaradt. Ahogy Peti fogalmazott "csak az a baj, hogy ilyenkor 1 óránk van berúgni" :) Nagy sikere volt a Micky egeres távirányítós motornak is, nemcsak a kicsik körében ;) Az esemény még világosban végetért. A nagy sikerre való tekintettel Norbiban és Erában felmerült a gondolat, hogy szakmát váltanak és állandó napközit nyitnak. :)

Teniszke - Tavaszköszöntő

Mint minden évben, 2015 óta, idén is összegyűltünk a jó idő érkezését megünnepelni egy kis beszélgetéssel. A kép készítésekor Balázs és Mátyus Csabi még nem érkezett meg, így mondhatjuk hogy több mint tucatnyian voltunk.

Gyerek projekt 2.0, avagy a legkisebbik Csucsu érkezése

Mint azt már sokan tudjátok szombat reggel óta, már mi is nagyobb, de legalább átlagos méretű családok közé tartozunk. Márk jó érzékkel a péntek éjszakát, ezzel együtt pihenőnapot választott ki érkezésének, így szombat hajnal egykor nem az ágyba hanem a kórházba indultunk. Gergőnél érzéstelenítés nélkül "szültünk", most viszont érzéstelenítéssel így mindkettőt megtapasztaltuk. A különbség ég és föld: az egyik hátránya sok órányi szenvedés, a másiknak gerinc melletti szurkálás. Utóbbi jól sikerült, így a 0-100 skálán mért, 100-as fájások is szinte észrevétlenek maradtak. A szülés vége szerintem rekord idő alatt ment le 7.05-kor szólt Reni, hogy új, erős fájások jöttek (ezt onnan tudom, hogy 7.06-kor volt kimenő hívás - szülésznő pont akkor szaladt el 5 percre és hívtam.) és 7.13-kor már meg is született Márk. Én csak két szülést láttam, de ebből a kettőből ez rekord időnek számít.

Látogatási tilalom volt, ezért csak én mentem be pár percre - minden nap. ( A főlépcső tövében ki volt rakva  egy tábla, ott nem is jártak az emberek, ellenben a hátsó lépcsőn olyan forgalom volt, hogy alig lehetett férni. A tilalom ellenére volt akinél 4-5 látogató volt, mondjuk ehhez gratulálok.) Az idő Gergővel elrepült és kedden már haza is jöhetettek Reniék. 

Gergő reakciója: 5 perc döbbenet, azóta viszont szerelem: puszilja, simogatja, öleli és ölében tartja az öccsét :) El kell mondanom, hogy látni, hogy a két gyerek ennyire szereti egymást, a Titanicot követően a második legmeghatóbb dolog a világon.

Az első éjszaka Márk 3-tól 8-ig aludt, de Gergő végig aludta az estét, vagy ha fel is ébredt csendben maradt és visszaaludt. A héten és jövő héten itthon vagyok, készülünk az azt követő nehezebb hetekre, amikor is jönni szokott a esti-hasfájós-sírós időszak.

Tejfakasztó: az időpont valóban szokatlan volt a Loki meccs miatt, de nem az én ötletem volt. Szerencsére Márk már az első nap evett annyit hogy legyen pelus csere, így egy ilyen light-os tejfakasztó is elég volt. Italozásban lehet light-os volt, viszont szép számmal voltunk, amit köszönök mindenkinek.:)

Schladming

Na szevasztok Négerek. tudom már régóta ígértem, de most eljött a bejegyzés ideje :)
A képen a környék legjellegzetesebb motívuma a Dachstein, vagy ahogy még jobban hangzik a der Dachstein. Ide majd csak Májustól fogunk járni, mert ott nincs nagyon más csak egy snowpark ami a havat illeti, de az tökéletes lesz ha majd itt "lent" már meleg lesz. meg persze borzasztó szép kilátás, túrák ilyesmi. 

Szóval miután megvolt a Kürtkari, meg Pittivel kimulattuk magunkat a Loviban a kilencvenesévek legnagyobb sztárjaira, Betty Love, aki olyan beteg volt, nem jött ki egy sziasztok a torkán úgy be volt rekedve, de szerencsére a számoknál összeszedte magát és kristálytiszta hangon énekelte hogy az éjjel soha nem érhet véget...

na ezek után kiköltöztem, vagyis félig, mert kecóm ugye nem volt fix, meg kocsim sincs, így csak kihoztak legszükségesebb dolgokkal (mondjuk egy körömvágó eléggé kéne, mert úgy kopog a billentyűzet mint a szél) Laci neked már van?

Kb az első öt hetet a gyakornoki lakban töltöttem, ami a lehető legjobb helyen az egyik felvonó lábánál van. Pince plusz 3 szintes, 10 szoba van benne, az enyém egy viszonylag nagy, saját fürcsis téma volt, tökéletes. Lent volt playstation sokat fifáztunk, meg amúgy mindennel el volt látva a kégli, tényleg ideális a gyakornoki léthez, nekem meg a beilleszkedéshez. Kár hogy onnan el kellett jönnöm, de sajnos jöttek új gyakszik s nekik kellett a hely, mert ez elvileg csak nekik van. Most egy pár napja egy kollégánál lakok, ketten laktak, csak az egyik srác két hónapra elment, mert most nyitjuk az új boltokat, s neki végig ott kell lenni (Trier, Wien, Köln, Bonn). Bécsbe majd mi is megyünk az openingre, visznek majd busszal. Igaz ez már a harmadik bécsi bolt lesz. 

de ne szaladjunk ennyire előre. Maga a cég próbál lazának mutatkozni, de sokat dolgoznak az emberek. Meg kell vallani, ez a mentalitás nekem eddig otthon ismeretlen volt. De lehet persze hogy ez véletlen, mindegy is. Végül is kereskedelem, szóval itt nincs nagyon nagy csoda, amíg jobb vagy mint a többiek addig király lehetsz ha nem nincsenek milliárdos eszközeid amik a többieket távol tartják a biznissztől, egyik napról a másikra leeshetsz a lóról. De egyébként nagyon hangulatos az iroda, ilyen pozdorja asztalok vannak (ami kinézetre tényleg elég alpárinak tűnik, utólag megtudtam hogy darabja 1000€, a menzán lócák, van hetes aki elpakolja a mosatlant. A kollégák kedvesek, jófejek, abszolút mindenkinek a snowboard a központi témája. Ebédnél, ki merre csúszott hétvégén, szóval nagyon jó :D A gondnok magyar, aki másodállásban csinálja ezt, nagyon jófej, nagyon örülök hogy ő itt van. Sztem ő is örül hogy jött egy magyar. Sajnos fent lakik a Daki (=Dachstein) lábánál, így melón kívül még csak egyszer taliztunk, de majd még biztos fogunk. A fia meg a shopban dolgozik, snowboardos srác.

a közvetlen osztályom a pénzügy és számvitel, sosem gondoltam hogy ilyen osztályon fogok dolgozni áll a számvitelesekből, 5 csaj, köztük a tulaj anyja (szülinapjára két doboz cigit, két üveg piát kapott, mert azt mondta ő inni és cigizni szeret a legjobban - kb hatvan éves, de lehet több, ha ezeket nem csinálná, lehet százhúszévig élne) és a kontrollerekből, ez vagyok én. És a kettőnek közös a főnöke. Vagyis eredetileg junior kontrollernek vettek fel, de most úgy tűnik máris előléptetnek, mert a kontroller lelép, vagy kirugták, vagy a kettő együtt. Szóval engem feltolnak s máris keresik az utódom. Asszem ez elég fast track, a héten lejárt a próbaidőm és hopp, máris ugrás felfelé :D

hétközben tényleg sokat voltam bent, kb 30 túlórám már most van, úgy hogy 45 órás szerződésem van, nem unatkozok az tuti. mondjuk most volt rögtön januárban a tervezési időszak, az NI osoknak is lehet így van, mert usakaban feb-jan egy üzleti év. Amúgy az anyacég (két éve adták el a BTt, kb egy százasért mmint Meur) elég nagy, tőzsdén jegyzett, de ott sajnos ott nem feltétel az actionsportokért való rajongás, ami gyorsan ki is derült nekem, hogy eléggé kockák, s az üzleti aspektuson kívül nem érdekli őket semmi. szerencsére itt nincs egy sem, de telefonon kell néha beszélni velük. Seattleben van az ottani HQ, nem olyan cool mint Schladming J, ráadásul 9 óra az eltolódás, ami elég fos, mert kb 5 mire ott elkezdenek bármit. De mondjuk az ilyen napokon kimegy az ember csúszni délelőtt és bent marad 8-9 ig. Meg mondjuk a túlóák miatt amúgy is kimehetek délelőtt ha úgy van. Ha leesik a friss hó akkor szinte mindenki kimegy délelőtt. Voltunk a héten, azt hittem, hogy utána feldobva milyen jó lesz majd a munka. De 3-4 óra szűzhavas csúszás után, főleg ha 1-2 szer el is ássa magát az ember, nagyon fárasztó volt még dolgozni is.  Hétvégéken mindig kint voltam a hegyen. Már két vendég terepen is voltam, mert több részre érvényes a bérlet (szezonbérlet 540€ volt amiből a cég százat kifizetett, egyfajta cafeteria) Ez kb 600 kmnyi pályára jó, de jövőre meg Salzburger Superskicardot veszek, az 2700kmre jó. Amit nyilván nem siel be az ember, de ki lehet tolni joban a szezont, ha pl. Kaprunba elmegy az ember még Májusban, meg Októbertől. De most ez is bőven rohadt jó. Vettem éjszakai bérletet is, az még plusz 98€ L de egy egész hosszú, kb 3-4 km es pálya van kivilágítva, s általában eléggé jól le van kezelve, és alig vannak. meg lehet szánkózni is ezzel, az meg 7km hosszú borzasztó király. Most voltunk kollégákkal, vkik ott ünnepelték a szülinapjukat, meg jövő héten lesz BT éjszakai szánkózás, az is nagyon király lesz. Ilyenkor nyitva vannak a hütték is fent a hegyen, s lehet kajálni, sörözni, mogyorópálinkázni. Kétféle helyi van, az egyik a Zirbenschnaps, a másik meg a mogyoró. A Zirben az állítólag fenyőtobozból van, de igazából ezek olyanok mint a Dió otthon, hogy bele van áztatva. Van helyben sörfőzde is, minden nap látom J Ez elég hosszúra sikerült, egyszóval jól érzem magam, azt hiszem sikerül majd beilleszkednem. Csaj téma aggaszt kicsit, már leadtam eléggé a mércét, de sztem még így sem lesz könnyű. Köv lépcső hogy legyen egy kecóm, meg majd mire véget ér a szezon egy kocsim, hogy titeket is meg tudjalak látogatni. De remélem ti is majd jöttök, ha tudtok minél többen.

Fortsetzung folgt...

V. Aranylabda - Balázs 4 Prezident!

Nem keseregni jöttem, (hogy milyen kevés haverfoci volt 2014ben), hanem ünnepelni. Ünnepelni a férfiút, aki mégis kiemelkedett a 2014ben haverfocikon résztvevő 28 játékosból, akik közül a szabályok értelmében 11en mutattak értékelhető produkciót (legalább 35,7 %-os részvétel)!

Balázs! Az egész világ gratulál és nevedet kiáltja!

 

Haverfocisok, 2015ben találkozunk! (remélem sokkal többször!)

 

 

 

 

A megható pillanat a díjátadásról: