na négusok, csak rászántam magam végre hogy megírjam az élménybeszámolót
:D apropója, 10 fok van és unatkozok L
nos mindent úgy sem tudok leírni, így a lényegesebb
dolgokkal próbálkozok. ez egy olyan beszámoló lesz, ami távolról közelít
kiragad vmit majd közelről távolít, meg ilyesmi, aki tudja ezeknek az
irodalomórán elsajátított neveit, ossza meg légyszi :D
a trip egy bizonyos szombaton indult, délelőtt még elmentem
a shopba venni tesómnak ajándékot, mert egy nappal azelőtt hogy kiértem és egy
nappal azután hogy elindultam volt a szülinapja. aki tud számolni, érezheti ebből,
hogy hosszú út volt. szóval kibattyogtam a két hátizsákommal a Schladming city
Bahnhofra, és felültem a vonatra. Bontottam egy 0,33as gössert, mégiscsak
nyaralok vagy mi, na meg egy hónap pihi, szabadság, csak meg kell ünnepelni dél
ide vagy oda. sztrájk volt, úgyhogy pluszban át kellett szállnom kétszer, de
csak megérkeztem a bajor metropoliszba. Jó török létemre egyből a két hátizsák
ide vagy oda felkerestem egy dönerest és befalatoztam. majd kimentem a reptérre
ahol vettem egy csapolt HBt, nem is volt rossz.
időben elindultunk és egy dubaji meg egy sydney-i
átszállással meg is érkeztem a déli sziget túristaközpontjába, Queenstownba,
ami egy kicsit ilyen svájci koppintás, úgyhogy tesóm nem is szereti, túl
mainstream, zúztunk is egy másik ugyanolyan helyre, csak ezt még nem szállták
meg a turisták annyira, de ugyanolyan szép, ez Wanaka, csakúgy mint Queenstown
egy tóparton fekszik, körben kétezres hegyek, igazán flash. Állítólag pár év
mulva már ez lesz az új Queenstown, de van még egy harmadik hely, ahol most még
csak 1000en laknak, az lesz majd az új Wanaka. Ez a hely volt tesóm otthona fél
évig, pár napot itt töltöttünk, a lakótársainál, akik egy pár, és mindig
kiadják az egyik szobájukat vkiknek, jófejség, meg pénz is jól jön. nyomtunk
mountain bikeot, kirándultunk a tó környékén, voltunk egy labirintusban,
ahonnan két óra alatt jutottam ki, a végén már sík ideg voltam :D meg (SZAT
olvassa még a blogot?) frizbigolfoztunk! állítólag ez itt Európában is van, de
én nem hallottam még róla. mindenesetre vicces, vagy inkább flash. aztán
nyomtunk már a hegyekben egy 3 napos túrát, fel egy tóhoz meg vissza, ezek
voltak az első hüttés éjszakák, borzasztó hideg volt éjjel, itt nem tudtunk
tüzet sem rakni, mert tiszta nyirok volt az összes fa, így vacogtunk de
túléltük azért. Ezek a hütték abszolút önellátóak, nincs személyzet, bárki
használhatja, becsület alapon venni kell jegyet, nyáron vmelyik elég drága, kb.
50-60 dollár is lehet (1$ kb. 70 eurocent azaz kétszáz HUF körül), de ilyenkor
szezonon kívül is 25-30, attól függ
mennyire népszerű, vmelyik csak 10) de van amúgy hogy ellenőrzik, hogy van e
jegyed. általában van fa, egyszerűbb kályha, esővíz tartály, gyertyatartó,
emeletes ágyak matraccal. a legtöbb közúton nem megközelíthető, hanem
helikopterrel látják el, szemetet nem illik emiatt otthagyni, hanem cipeled
magaddal végig. jó móka, hogy magadra vagy utalva a természetben. ezen a túrán
még viszonlyag sok emberrel találkoztunk, mert ez ilyen népszerű volt, de volt
olyan, amikor senkivel, s a vendégkönyvben is áprilisi volt az utlosó bejegyzés.
egyszóval érezhető volt hogy jön a tél. szerencsére az idő jó volt, nappal
általában napsütés, 10-15 fok éjjel 0 körül, de volt hogy reggelre befagyott az
esővízcsap, amit gyertyával visszamelegítettem, oszt annyi. :DDD
ez az első túra még csak bemelegítés volt, mert tesóm
kitalált egyet, ami már extrémebb, végig azon agyalt, hogy majd hogy csináljuk.
de addig még sokat utaztunk, elmentünk egy soundba, nem balaton, ami egyébként
fjord csak véletlen soundnak hívják, befizettünk egy hajóútra, kivittek a nyílt
vízig, vagyis a tasmán tengerig, közben mindenhol száz méteres vízesések, elég
pöppentő volt. ha épp nem hüttében aludtunk akkor backpacker hostelben, ezek is
flash helyek, általában jó közösség alakul ki, sok working holidayes ingyen
szállás fejében itt dolgozik. a legjobb az egy a déli szigettől is délre levő
szigeten volt Stewart Island a földrajzosoknak, ahol egy félalkesz, de kedves
nő üzemeltette, és épp azelőtt volt ott Harry herceg és őt is meglátogatta,
mert országos hírű kvízt nyomat a helyi kocsmában, a sziget egyetlen falujában
ami kb 300fős. és a nő beragasztotta ragasztószalaggal a herceg száját, mert
nem fogta be a pofáját. meg volt olyan szállás, ahol sátorozni akartunk, de mondta
a nő, hogy inkább ad egy lakókocsit, mert 50kmhs szél volt meg eső meg 5 fok
:DDD de nem kért felárat. és ráadásul volt ezen a helyen bakelitlejátszó, ping
pong, meg egy házilag legyártott flipperszerűség, rögtön nyomtunk is egy
olimpiát ahol ezen két versenyszám mellett még egy jó battleship azaz torpedó
volt :DDD aztán voltunk a keleti parton ahol láttunk oroszlánfókát meg sima fókát
is a parton. majd jött a nagy túra.
ezen nagyon ment az agyalás, hogy meg lehet e csinálni,
milyenek a folyók, mennyi hó van stb. én ekkor még nem tudtam, hogy miért kell
ennek ennyi előkészület :D
megvettük a hat napi élelmet, rizs, tészta, külön van ilyen
h campingkaja, gyakorlatilag csonttá szárított cuccok, de pl. hús is amit a
melegvíz étellé varázsol. és amúgy finom. kása, műzli, lekvár, gyümölcsök magok
meg minden szar, jó sok cucc, plusz még ugye váltóruha hálózsák, gáz, camping
főző, volt cuccunk rendesen. ez egy olyan túra, amit egy folyó választ el a
civilizációtól és ezért a szokásos az, hogy jetboattal viszik be az embereket,
mert ráadásul az érdemi részek kb. 30 kmre vannak a bejutási ponttól. tesóm
lakótársainak van jetboatjuk így bevittek minket, na már ez kurva jó élmény
volt. kvázi ez 5centis vízben is tud menni, nagyon flash. ekkor ült mellettem a
kutyájuk aki nagyon bújós volt az út alatt.:)) megérkeztünk elmentünk az első
hüttéig, ott befűtöttünk megfőztük a kaját, egy idő után már megvolt a rutin,
ki mit csinál, hogy készülünk elő, tűzgyújtás ilyesmi. sok teát ittunk,
esténként gyertyafényben kombóztunk (zsír, makao, pirospapucs kombó meghatározott
pontrendszerrel, aki nem ismerné ezen szokásunkat) ezalatt lent a völgyben 30cm hó esett, de ezt
csak később tudtuk meg, mi alig kaptunk egy keveset, de az emberek tökre
aggódtak, hogy mi lesz velünk, mert azt hitték ha a völgyben harminccenti esett
akkor fent fél méter min. persze térerő ilyen helyen nuku :D elmentünk
megnéztünk három tavat, amiből persze a legmesszebb volt a legszebb, a végén
már kb. jéggé fagyott talajon kellett egyensúlyozni, de megérte, kiültünk a
szélére egy sziklára előkaptuk a gascookert, főztünk egy teát és flasheltünk.
ekkor már volt egy két folyón átgyaloglás, de ezek mind max térdig értek, le a
cipő át, gyors törcsi oszt annyi, egyfajta tepidárium, én így hívtam. már
sötétben értünk vissza. másnap jött a hosszú nap, 20km, majd egy igazi river cross
és utána még 7. mivel előző nap ilyen simán mentek az átkelések én nem fostam,
de tesóm azért érezhetően parázott a dologtól (ő sejthette h nem lesz easy). na
megérkeztünk, én felvettem rövidgatyát, vizicipőt, elektronikai cuccokat
beraktuk drybagbe, gopro a kézben mondom mi bajunk lehet. én nem okoskodtam
hogy hol menjünk rábíztam tesómra, én amúgysem értek hozzá. olyan helyet
választott ahol viszonylag széles volt a folyó, sztem 50m kb, viszont nem volt
erős sodrása a többi zuhatagos helyhez képest. ezt utólag megértettem hogy ez még
mit jelent egyben: kurva mély. elindultunk, már elég hamar derékig ért,
elkezdte mosni a kabátot, majd a cicit, ekkor már tudtam, hogy a hálózsákom
elázott, majd nyakig ért majd nem ért le a lában. tesóm felől kicsit sekélyebb
volt egy ideig fogott, de aztán neki is
elment a talaj. nyilván ha nyár van, meg ha nem jéghideg a víz bent tud az
ember döntéseket hozni, de itt csak az volt egy idő után hogy vhogy ki kell
jutni, azt tudtuk, hogy ha elvisza víz hátra kell feküdni mert a zsák fenntart,
úgyhogy átfordultunk, és kiúsztunk, vagy kirugkapáltunk a partra. bennem ez
bent nem tudatosult, hogy itt nem olyan a víz sodrása hogy egyből elvisz hanem
hogy ki tudunk úszni, úgyhogy azért para volt. tesóm a helyzet ura volt, eleve
jó helyet választott, mert ha mély is volt de biztonságos, meg figyelt rám
mikor én már bajban voltam, úgyhogy tökös tesóm van köszi neki) a gond az volt
hogy a tiszta vízben nem lehet látni milyen mély L
na kiértünk mindenünk tiszta víz, gyorsan ki mindent a hátiból, hátha maradt
vmi szárazon, a tetején viszonylag megúszták a dolgok, így lábbelin kívül
szinte fel tudtunk venni száraz réteget, összekaptuk magunkat, s a kb 5kilóval
megnehezedett (a vizes ruhák ugye, főleg a kabát) cuccal irány a hütte, ami még
3 órára volt. persze a vizes zsák meg az izzadás a cipekedés miatt azonnal újra
vizessé tett, úgyhogy ment az agyalás mi lesz éjszaka, tudunk e tüzet rakni,
mindenünk vizes... vhogy megérkeztünk a hüttébe, már alkonyat volt. kigórtuk a
ruhákat... nem működött az öngyújtó... a magyar kártyát beraktuk a drybagbe, de
az öngyújtót, na azt minek? próbáltunk szikrát csiholni belőle, és a gázt
kinyitottuk, hátha belobban, s végül addig ment a csiholás, hogy gondolom a
nedves réteg lekopott a kőről, s újra működött :D volt nagy öröm. ekkor már
sötét volt, begyújtottuk a tüzet, toltunk teát levest s elkezdtük még mindig
vizesen rétegről rétegre a kályhánál szárítani a ruhákat. kb. hajnal egykor már
egy egy száraz rétegben toltuk, aztán olyan reggel ötre már mindkét hálózsák is
újra használható volt, s tudtunk aludni, addig felváltva őríztük a tüzet, mert
egyikünk sem volt a széntüzelés szakértője s vhogy egyik helyen sem tudtuk 1-2
óránál tovább ébren tartani, ha nem figyeltünk rá. másnap sütött a nap, így a
maradék ruha is megszáradt. mi viszont mivel kabátunk meg cipőnk még nem álltak
kész, meg aludni sem sokat aludtunk, maradtunk ott, flasheltünk kártyáztunk
nagyon szép spot volt, meg vadi új hütte mert pár éve leégett a régi. jöttek
aztán arcok, akik túristaszövetségnél dolgoztak, épp helikopteres
méregleszóráson voltak, ugyanis a skótok annak idején bevittek rágcsálókat,
amik megeszik az őshonos madarakat, így ezeket írtják (Possumnak hívják). Még
lett volna egy hágó, amin át kellett volna mennünk, de éreztük hogy ez necces,
mert a tónál is ugye milyen jeges volt a hó, így megkérdeztük, hogy szerintük
át tudunk e menni. mondták hogy szerintük clamp on, vagyis ilyen jégtalp nélkül
nem. úgyhogy maradt az elternatív kijutás, 30km gyaloglás, majd újabb
folyóátkelés. és még stop, mert a kocsit
nem oda deponáltuk. aztán úgy adódott, mikor jöttek a csávókért, hogy
megkérdeztük a pilótát, hogy kivisz e minket másnap, mondta hogy jah, persze ki
kellett fizetni. mivel én még sosem repültem helikopteren, nem kellett kétszer
mondani hogy ezt az opciót választom, szóval egyöntetűen megszavaztuk, nem volt
kérdés. reggel jött a heli, beültünk gyönyörű napsütés volt, felvitt minket egy
hegyoromhoz, onnan a másik oldalon jól leeresztette hirtelen, nagyon jó volt,
olyan könnyed az egész, mintha egy számítógépes játék lett volna. kb. 15perc
volt az egész, de nagyon adta. így megspóroltunk egy napot, s miután
kijutottunk a vadonból újra a civilizáció felé vettük az irányt. elmentünk egy
gleccserhez, ami kb. 1000mig lejön a völgybe, elég flash, hogy van ilyen,
régebben még lejjebb jött, azért ott is van globális felmelegedés L a gleccser tövében
volt egy termálfürdő, pontosabban csak melegvizes, nem termál, mert ezt a
vulkáni meleg fűti fel, de sima víz. hát hat nap fürdetlenség után meg a
hidegek, fagyos víz , vacogás után hú de jól esett egy 40 fokos vízben ázni.
aztán este fűthető ágyunk volt ráadásul a backpackersben, igazi kontraszt.
ez után fent voltunk egy öbölben a tengernél pár napot, itt
kajakoztunk, meg nyomtunk egy olyan túrát, aminek egy része e tengerfenéken
ment, szóval csak apálykor lehet benne menni) voltunk a helyi moziban, az ilyen
kisvárosokban rohadt jó mozik vannak, ilyen chilles, kanapék, van szünet a film
közben hogy kimenj fagyiért, vagy édességért, elbeszélgettünk egy helyivel a
filmről, faja volt. ezzel véget ért a déli sziget rész, már nem sok napunk
volt, így az északin nem is terveztünk sok mindent, Wellingtonba átkompoztunk
ott voltunk egy napot, a városok amúgy nem nagy számok, nem rossz de új zéland
az a természet miatt fain. aztán felmentünk new plymouthba, ahol a meccs volt,
tök faja volt, hogy sok helyen ki voltak rakva zászlók, kifestettek minket
magyar szinekkel, és mindenki tök nyitott volt érdeklődő, mindenki tudta hogy
mi az a magyarország, jó élmény volt. a meccsen nem volt külön magyar zóna,
eléggé szét voltak szóródva a magyarok, de voltak azért sokan, legtöbben
kintélők persze. mérgelődtünk a piros lapon, egyébként a helyiek abszolút a
magyarokkal szimpatizáltak, mindig akkor hördültek fel, ha ellenünk fújtak.
szimpatikus kis ország lehetünk a szemükben, nem tudhatják persze, hogy mi az
idegeneket nem szeretjük, és kerítést építünk a bevándorlók ellen :D hát új
zélandon ilyen nincs, nekik szerencséjükre még mindig nagyon ritka a lakosság,
nincs nagy bevándorlási hullám, mindentől messze van, így a kínaiak indiaiak
sem próbálkoznak olyan nagy számban. persze aucklandban azért van sok. meccs
után felmentünk másnap aucklandbe, megpróbáltuk még eladni a kocsit, de nem
jött össze így tesóm ráhagyta egy backpacker csajra, akit ismert, s aki még
marad ott egy hónapot, hogy ő használja, s közben próbálja eladni. 90es ford
laser, nagyon jó kis kocsi, egyszer sem hagyott cserben, egyedül az aksija
merült le néha amíg tesóm használta, de manuál benzines, be lehet tolni. aztán
én reggel, tesóm este átrepültünk sydneybe, itt azért melegebb volt, pólós idő
nappal, nyilván kontrasztos volt a metropolisz a sok nécsör után, de amúgy jó
kis hely, tetszett nagyon. besétáltam, fasza öblei vannak, sok komp visz el a
bol b be, aztán másnap voltunk állatkertben, koala, kenguru ilyesmi végett, meg
nagyon jó volt a kulisszája, végig a
skylinet lehetett látni az öböl túloldalán az állatok mellett. kinéztünk az
egyik beachre, sokan szörföztek, eszembe jutott hogy Lacival meg Digóval ki
akartunk menni egyetem után, aztán mennyire máshogy alakult, de hogy most csak
mégiscsak eljutottam az egyik hobbimig még ha jó hosszú is volt az út :D itt
azért már láttam nagyon sok jó csajt is, Új Zélandon nem annyira, bár ott
embert is alig láttam :DDD azért bekapcsoltam a tindert is csak kíváncsi voltam
milyen esélyem lenne az ausztrál csikáknál, volt is egy két igéretes találat,
vhogy itt ausztriában ez nem jellemző, vagy ha igen akkor messze vannak L
aztán kimentem a reptérre az utolsó vonattal, mert reggel
hatkor már indultam vissza. a visszaút nem volt olyan fárasztó mint odafele,
kevesen is voltak a dubaji gépen három széket is bebirtokoltam, aztán meg
dubajtól business classon utaztam, már tök fáradt voltam adom oda a
beszállókártyám, erre látom hogy a nő széttépi és nyomtat egy újat, kezembe
nyomja és mondja hogy business classra menjek :DDD pedig nem nézhettem ki túl
jól, előző éjjel ugye a reptéren csöveztem meg túl voltam már egy 14 órás úton
:D ez méltó lezárása volt az útnak, azt akartam hogy ne is teljen az idő, mert
ki akartam élvezni minden percét, rohadt jó kaják voltak, saját minibár,
vízszintesig ledönhtető szék, huszonikszcollos kijelző, tablet, megettem a
háromfogásos kaját, borozgattam, majdnem hogy saját tyuárdesszem volt
(emlékszel Peti), volt külön lounge rész is, ott vertem egy glenfiddichet,
single malt, majd aludtam egy jót, miközben zenét hallgattam. aztán münchenből
még kb hat órát eldöcögtem mert már késő este érkeztem s csak éjszakai
vonatokkal meg átszállásokkal tudtam hazajönni, de végül megérkeztem hajnalban,
aludtam pár órát majd újra mentem a bluehoz dolgozni. nagyon jó nyaralás volt,
remélem jövőre is összejön egy hasonlóan hosszú szabi, és ígéretem szerint
Lacit fogom akkor meglátogatni. Elnézést
a hosszú beszámoló miatt :D
