Blogocska, méhecske, pillangócska. Ja és napocska :)
Kedves Mindenki!
A Kovács család többségi döntéssel úgy határozott, hogy a koppenhágai beszámolót női szemszögből teszi közzé..:)
Aludtunk egy jót London után, és már indulhattunk is a dán fővárosba. Ez egy olyan tanulmányút-féleség volt, minden költséget a suli fizetett, egy hotelben laktunk a piros lámpás negyedben. Első nap a hírességek temetőjében sétáltunk, rengeteg történetet hallottunk az idegenvezetőtől, ami a legmeglepőbb volt számunkra, az az, hogy Andersen meleg volt. És élete plátói szerelme - aki nem viszonozta az író érzéseit, sőt, meg is házasodott - mellé van temetve. Este egy iráni étteremben ettünk, én nagyon élveztem, a többiek annyira nem :) Aztán gondoltuk beülünk egy helyi kocsmába a sétáló utcán, és megnézzük a BL döntőt, de ez egyszerűen kivitelezhetetlen volt, mert minden pub, bár, kocsma tele volt. Így siettünk vissza a hotelbe, mert a szobánkban volt egy mini TV, de képzeljétek, mindent lehetett rajta fogni, csak azt az adót nem, amelyiken a meccset közvetítették. Nem volt mit tenni, mert ugye nézni kellett valamit ;) , így maradt az Eurovíziós dalfesztivál :) És még jó sem volt, mert nem a döntőt adták, csak a selejtezőt! Én hajnalra belefáradtam a sok dalba, és elmentem aludni, vagyis mentem volna, ha nem ragadok be a liftbe, persze mobiltelefon nélkül. Az volt a baj, hogy a hotelben minden egy chipkártyával működött (a lift is), amit a becsekkoláskor kaptunk, és ekkor még nem tudtam, hogy az enyém nem működik.. Valahogy mégis kinyílt a liftajtó, de nem a megfelelő emeleten, és a lépcsőt nem találtam, mert egy labirintus volt a hely, így vissza kellett térnem a liftbe, hogy újból beragadhassak. Sikerült! De aztán feljutottam a szobánk emeletére, csakhogy a kártyám nem nyitotta a szoba ajtaját. A lépcső felfedezése mentett meg, és végül a recepción kaptam egy új kártyát, és ugyan már cseppet sem voltam álmos, lefeküdhettem aludni :) Másnap a fiúk a Nemzeti Múzeumba mentek délelőtt, a lányok meg shoppingolni, aztán találkoztunk, és megnéztük Koppenhága nevezetességeit, a felújított kikötőt a sok hangulatos kávézóval és étteremmel, a színházat, a királyi palotát az őrökkel, a kishableányt, az operaházat, stb. Felszálltunk egy kompbuszra, és elmentünk vele Christiania-ba, ami egy külön kis állam, legalábbis próbálnak harcolni a kormánnyal, hogy megmaradhassanak a folyó partján, mert az állam igényt tart(ana) az értékes területre. Egy kisebb közösség él ott, teljes természetközeli állapotban, nincs vezetőjük, mindent abszolut többséggel döntenek el, mindenki - függetlenül a háza méretétől – évi 2000 koronát fizet az államnak, cserébe lakhat a házban, egymás között megosztják a feladatokat, és a könnyű drogok fogyasztása és eladása legalizált, így mindenki állandóan füvezik :) Nem stresszelnek, az biztos, az egyetlen életcéljuk, hogy „ma” jól érezzék magukat. Azért némelyik ijesztőbben nézett ki, mint a masszív alkoholisták az Ibolyában. Egy 60 éves hippi banya volt az idegenvezetőnk, aki Petya szerint 20 évesnek képzelte magát, úgy ki volt pingálva, szerintem meg boszorkány volt. Mindenesetre érdekes volt az egész, és tök jó bicikliket csinálnak maguknak :) Fotózni néhol tilos volt, azok miatt, akik a hasist árulták, de Peti megpróbálta lefényképezni a „No pictures!!!” táblát, erre odajött egy nő, hogy ne merje, mert ugyan itt tilos az erőszak, de ezeket az embereket az nem érdekli… Ezután egy thai étteremben vacsiztunk, majd visszamentünk a hotelba sörözni. Jól elterveztük, hogy bejárjuk Koppenhágát éjszaka 3-an, Macsek (a lengyel srác), Petya, meg én. Végül csak a fiúk mentek, mert én elaludtam a sörtől, cider volt, a kedvencem, és álmomban hatott……..:) Pénteken még sétáltunk egy nagyot utoljára a városban, aztán egykor indultunk vissza, most meg próbáljuk megszervezni a hamburgi kirándulást, de elképesztően drága az utazás.
Petya lába már jobban van, vettünk egy sportboltban bokarögzítőt, és olyan „apró”, nem is feltűnő, és teljesen leveszi a terhet a lábról. Azért most egy ideig nem megyünk biciklitúrára, pedig a múltkor (3 hete) 38 km-t mentünk ketten, és Peti egész jól bírta ;) Ez az utolsó pár hét különösen mozgalmas, tele búcsúbulikkal, gyorsan el fog telni, és utána otthon maradunk, de mosmár tényleg! :)
Nagyon sok puszi!
És kitartás mindenkinek az államvizsga tételekhez, szurkolunk, és utána megünnepeljük, hogy vége az egyetemnek!
Na hozzáírok én is egy kicsit mert ugye amikor az én drága Andim éppen részegen feküdt a hotelszobában, akkor mi Maciekkal szépen felfedeztük Koppenhága by night. Vettünk pár sört, amit elterveztük, hogy megisszuk a padon (mert ugye itt lehet inni az utcán), de olyan rohadt hideg volt, hogy be kellett mennünk melegedni valahova, de csak a Burger King volt nyitva, onnan meg kidobtak volna, úgyhogy vettünk egy kis kaját hogy csendbe maradjanak a kidobók aztán felmentünk a harmadik emeletre, mert ott voltak a legkevesebben. Végre megkóstoltuk a hires Aquavit-et, ami a helyi Jéger, de van fehér változatban is, az meg nem annyira gyógylikörös, inkább ánizsos, de mind a kettő nagyon szép volt. A Nemzeti Múzeumról annyit hogy a British Museum után egy kicsit csalódás volt, de azért tetszett. Na ennyit, menjetek minnél többen a kupadöntőre, és szurkoljatok helyettem is!
Sok puszi, hajrá Reac!
2008. május 26., hétfő
Koppenhágai képek
A Nyhavn felújított kikötői
A Marmonkirke a legszebb szögből :)
Valamelyik minisztérium a Marmonkirke ablakán keresztül
Andinak azért mondta az őr, hogy ne menjen túl közel
Örömünkben ugráltunk
A kacsa Andi szerint menekülés közben hüppögö hangot hallatott
Egy szép templom
Peter az oktató egy másik szemüvegen keresztül
A kis hableány, a leghíresebb dán csaj
Ez egy dán lakópark
Végre Christiania - egy más világA lengyel srác szerint a világ legnagyobb demokratikus cigánytábora
Kerékpár I.
Kerékpár II.
Hajó beépítve a házba
Konténer beépítve a házba
Gyerek beépítve a partba
Milyen könnyen lehet egy kis boldogságot szerezni..
A kikötő megint
Konténer beépítve a házba
Gyerek beépítve a partbaMilyen könnyen lehet egy kis boldogságot szerezni..A kikötő megint2008. május 20., kedd
Londoni képek
A greenwichi templom belülről
Én a keleti, Andi pedig a nyugati-féltekén
Szokásos kontraszt
Canary Wharf
Buckingham Palace
Az őrségváltás egyik zenésze
Vicces a szoknya, nem?
A Project könyvből ismerős lehet (csak ott nem volt rendőrautó:)
Gaurav és Mukti a Westminster Abbey előtt
Klasszikus taxi modern felirattal
Balra a London Eye nevű óriáskerék, jobbra a London Aquarium
A Parliament a Big Bennel
Andi egyik hódolója - nincs szerencséje a pasikkal
Shakespeare kőszinháza
Tower Bridge
Még Angliában is van "dán ház"
Andinak van ilyen kulcstartóban
A British Museum oszlopai
Andi és vendéglátóink a Trafalgar square előtt - Gaurav nem élvezte annyira :)
Még mindig a Trafalgar square
Naplemente a Dockland fölött
Mindenhol van egy repülőtér London
Fantasztikus, fenomenális, látni-kell-város!
Most tulajdonképpen nagyon fáradtak vagyunk, mert még nem pihentük ki a londoni utat, és még pakolni is kell holnapra ugyanis 3 napra utazunk Koppenhágába, de egyszerüen kötelességünknek érezzük hogy röviden beszámoljunk nektek drága Szeretteink. Nagyon érdekes és tanulságos út volt, mégha ez a blogbejegyzésből lehet hogy nem is fog kiderülni.
Az egész kezdődött ugye azzal, hogy előzőnap erdei futás közben kiment a bokám. Nagy reccsenést hallottam, amit már egyszer volt szerencsém hallani, és ugyanúgy fájt, mint akkor, de nem tudom hogy végül azért, mert egyáltalán nem pihentettem hanem terheltem, vagy azért mert a sérülés jellege maga nem ugyanolyan volt, de tény, hogy ma már semmi bajom, és a csütörtöki kétmankózás és a péntek-szombati sántitgatás után hétfőn már kézben hoztuk haza a mankót, amit én ott is hagytam volna, de Mukti nem engedte :) Szóval az elején azért voltak fenntartásaink, hogy Európa legnagyobb városát hogyan fogjuk finoman szólva is csökkentett mobilitással megszemlélni, szerencsére minden jól alakult, és nem ezen volt a fő hangsúly. Nagy nehezen kibotorkáltunk a vonathoz, amit a jegyeladó vasutas szerencsetlenkedésének köszönhetően lekéstünk, szegény Andi elég csúnyán kiborult, de (akkor még nem tudtuk) később persze elértük a gépet, ami Billundból, Legoland városából repült, felszállás közben láttuk is a parkot, fentről egész kicsinek látszott. Mukti kijött értünk a Stansted nevű reptérre, ami kb 60km-re van London belvárosától, hát igen, így nem nehéz a repülőjegyeket ingyen osztogatni. Nagyon szép helyen laknak, Greenwich nevű városrészben, egy gyönyörű kis 3 szobás lakásban, kilátással a Greenwich-i csillagvizsgálóra és a Prime Meridianra, ami az a hely, ahol az idő mindig pontos :). Ezeket mind pénteken tekintettük meg, aznap lightos napunk volt, mivel szegény Gaurav, Mukti férje dolgozott, és mivel ő 4 éve él Londonban, Mukti meg csak 5 napja, ezért megvártuk a városnézéssel. Azért pénteken is láttunk szépeket, például a tengerészeti múzeumot. Mióta 2001-ben úgy döntött a kormány hogy a szerencsejátékból befolyt adók egészét (ami a Brit-szigeteken ugye köztudottan nem kevés) kulturális célra kell fordítani elég sok múzeum ingyenes, többek között a tengerészeti is. Végülis mondhatom hogy sok kultúrhelyre bementünk, de mindegyik ingyen volt. Erre azért figyeltünk. Szombaton megnéztünk szinte mindent, most nem tudom felsoroljam vagy ne? Andi szerint persze, úgyhogy: Buckingham Palace (Change of Guards), St. James Park, Hyde Park, Parliament, Big Ben, Westminster Abbey, London Eye, Tower, Tower Bridge, St. Paul’s Cathedral stb. stb. stb. Vasárnapra maradt az Oxford Street, a Picadelly Circus, a Trafalgar Square. Ezeket mind ismeritek a Project cimű angolkönyvből, aki nem az szégyellje magát! (kivéve Anyukám) Voltunk a British Museumban is, ami a világ minden részéről (többek között Magyarországról is) összelopkodott műkincsekkel ékeskedik, nagyon szép és jó, itt is eltöltöttünk vagy 2 órát. A komplett Akropoliszt idelopkodták az évek alatt, amíg Görögország angol megszállás alatt volt. Szóval nagyon jól éreztük magunkat, 4 napig csak vegetáriánus kaját ettünk. Nem hagyták hogy bármit is fizessünk nekik, és mindig elmondták hogy annak idején milyen jól érezték magukat nálunk. (meg persze Majoross Lackónál) Voltunk eredeti angol bárban, ittam London Pride-ot ami a helyi vörös sör, meg Calzedonia-t, ami életem egyik legfinomabb söre volt, amúgy skót és szintén drága. Andi csapolt málnasört ivott, aztán egy kis angol ciderrel öblítette le. A város különben nekünk eszméletlenül drága, Dánia vagy Dublin ehhez képest a dolgozó nép barátja. Az utazás különösen drága, de mi hosszas keresés után találtunk egy autómatát, ami többet adott vissza mint amennyit bedobtunk, persze mindezt azután hogy előző nap meg benyelt egy csomó pénzünket. A font sterling különben nagyon vicces, a méretek meg az alakok hihetetlenül változatosak. A helyi emberek tényleg nagyon szépen beszélnek, nekem legalábbis nagyon tetszett, Andinak inkább az amerikai akcentus tetszik. Ja, a vonat amivel bejártunk a belvárosba vezető nélküli volt, miután megtudtam, még jobban kapaszkodtam. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy ha teheti akkor usgyi ide. Elképesztő különben a kontraszt, van hogy a 800 éves templomra ráépitenek egy 30 emeletes irodaházat. Turistaként nagyon tetszett, de megállapítottuk Andival, hogy dolgozni és élni ugyanolyan szörnyű lehet (ha nem rosszabb), mint Dublin vagy akár Budapest. Munka amúgy rengeteg, aki 3 nap alatt nem talál munkát, annak önértékelési problémái vannak. Most csak ennyi, érjétek be a képekkel, és szurkoljatok a gólkülönbség javításáért.
Sok puszi, hajrá Loki! Ja és a Chelsea!
Most tulajdonképpen nagyon fáradtak vagyunk, mert még nem pihentük ki a londoni utat, és még pakolni is kell holnapra ugyanis 3 napra utazunk Koppenhágába, de egyszerüen kötelességünknek érezzük hogy röviden beszámoljunk nektek drága Szeretteink. Nagyon érdekes és tanulságos út volt, mégha ez a blogbejegyzésből lehet hogy nem is fog kiderülni.
Az egész kezdődött ugye azzal, hogy előzőnap erdei futás közben kiment a bokám. Nagy reccsenést hallottam, amit már egyszer volt szerencsém hallani, és ugyanúgy fájt, mint akkor, de nem tudom hogy végül azért, mert egyáltalán nem pihentettem hanem terheltem, vagy azért mert a sérülés jellege maga nem ugyanolyan volt, de tény, hogy ma már semmi bajom, és a csütörtöki kétmankózás és a péntek-szombati sántitgatás után hétfőn már kézben hoztuk haza a mankót, amit én ott is hagytam volna, de Mukti nem engedte :) Szóval az elején azért voltak fenntartásaink, hogy Európa legnagyobb városát hogyan fogjuk finoman szólva is csökkentett mobilitással megszemlélni, szerencsére minden jól alakult, és nem ezen volt a fő hangsúly. Nagy nehezen kibotorkáltunk a vonathoz, amit a jegyeladó vasutas szerencsetlenkedésének köszönhetően lekéstünk, szegény Andi elég csúnyán kiborult, de (akkor még nem tudtuk) később persze elértük a gépet, ami Billundból, Legoland városából repült, felszállás közben láttuk is a parkot, fentről egész kicsinek látszott. Mukti kijött értünk a Stansted nevű reptérre, ami kb 60km-re van London belvárosától, hát igen, így nem nehéz a repülőjegyeket ingyen osztogatni. Nagyon szép helyen laknak, Greenwich nevű városrészben, egy gyönyörű kis 3 szobás lakásban, kilátással a Greenwich-i csillagvizsgálóra és a Prime Meridianra, ami az a hely, ahol az idő mindig pontos :). Ezeket mind pénteken tekintettük meg, aznap lightos napunk volt, mivel szegény Gaurav, Mukti férje dolgozott, és mivel ő 4 éve él Londonban, Mukti meg csak 5 napja, ezért megvártuk a városnézéssel. Azért pénteken is láttunk szépeket, például a tengerészeti múzeumot. Mióta 2001-ben úgy döntött a kormány hogy a szerencsejátékból befolyt adók egészét (ami a Brit-szigeteken ugye köztudottan nem kevés) kulturális célra kell fordítani elég sok múzeum ingyenes, többek között a tengerészeti is. Végülis mondhatom hogy sok kultúrhelyre bementünk, de mindegyik ingyen volt. Erre azért figyeltünk. Szombaton megnéztünk szinte mindent, most nem tudom felsoroljam vagy ne? Andi szerint persze, úgyhogy: Buckingham Palace (Change of Guards), St. James Park, Hyde Park, Parliament, Big Ben, Westminster Abbey, London Eye, Tower, Tower Bridge, St. Paul’s Cathedral stb. stb. stb. Vasárnapra maradt az Oxford Street, a Picadelly Circus, a Trafalgar Square. Ezeket mind ismeritek a Project cimű angolkönyvből, aki nem az szégyellje magát! (kivéve Anyukám) Voltunk a British Museumban is, ami a világ minden részéről (többek között Magyarországról is) összelopkodott műkincsekkel ékeskedik, nagyon szép és jó, itt is eltöltöttünk vagy 2 órát. A komplett Akropoliszt idelopkodták az évek alatt, amíg Görögország angol megszállás alatt volt. Szóval nagyon jól éreztük magunkat, 4 napig csak vegetáriánus kaját ettünk. Nem hagyták hogy bármit is fizessünk nekik, és mindig elmondták hogy annak idején milyen jól érezték magukat nálunk. (meg persze Majoross Lackónál) Voltunk eredeti angol bárban, ittam London Pride-ot ami a helyi vörös sör, meg Calzedonia-t, ami életem egyik legfinomabb söre volt, amúgy skót és szintén drága. Andi csapolt málnasört ivott, aztán egy kis angol ciderrel öblítette le. A város különben nekünk eszméletlenül drága, Dánia vagy Dublin ehhez képest a dolgozó nép barátja. Az utazás különösen drága, de mi hosszas keresés után találtunk egy autómatát, ami többet adott vissza mint amennyit bedobtunk, persze mindezt azután hogy előző nap meg benyelt egy csomó pénzünket. A font sterling különben nagyon vicces, a méretek meg az alakok hihetetlenül változatosak. A helyi emberek tényleg nagyon szépen beszélnek, nekem legalábbis nagyon tetszett, Andinak inkább az amerikai akcentus tetszik. Ja, a vonat amivel bejártunk a belvárosba vezető nélküli volt, miután megtudtam, még jobban kapaszkodtam. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy ha teheti akkor usgyi ide. Elképesztő különben a kontraszt, van hogy a 800 éves templomra ráépitenek egy 30 emeletes irodaházat. Turistaként nagyon tetszett, de megállapítottuk Andival, hogy dolgozni és élni ugyanolyan szörnyű lehet (ha nem rosszabb), mint Dublin vagy akár Budapest. Munka amúgy rengeteg, aki 3 nap alatt nem talál munkát, annak önértékelési problémái vannak. Most csak ennyi, érjétek be a képekkel, és szurkoljatok a gólkülönbség javításáért.
Sok puszi, hajrá Loki! Ja és a Chelsea!
2008. május 7., szerda
Közkivánatra!
Sziasztok! Sziasztok!
Ismét egy újabb bejegyzéssel kedveskedünk azoknak, akik idejüket és energiájukat nem kímélve olvassák blogunkat, hogy rólunk minnél többet megtudjanak, hogy velünk együtt sírjanak, nevessenek, vigadjanak. A blogírás nem egyszerű feladat, ezt mindenki tudja, aki valaha is próbálta már. Nekünk is sokkal egyszerűbb lenne mondjuk megnézni egy filmet vagy olvasgatni, pihenni (jelen esetben mondjuk kifeküdni a napra), de úgy érezzük hogy bizonyos mértékben kötelességünk kiszolgálni szeretteinket és barátainkat, mert ugyan véleményem szerint nálunk odaadóbb és megértőbb szüleink, valamint jobb barátaink senkinek sincsenek, azért nekünk is tennünk kell azért, hogy a kedvükben (kedvetekben) járjunk.
Szóval a legutóbbi bejegyzés a fergeteges partyról szólt. Tényleg nagyon jól éreztük magunkat, most szombatra az a feladat, hogy mindenkinek úgy kell beöltöznie és úgy kell viselkednie, ahogy a szobatársa, nekem ez nem lesz nehéz, csak a beöltözés.. Tehát hétvége után jött a hétfő, a tanár ”beteg volt”, legalább is azt mondták nekünk aznap reggel az eligazitáson, ahhoz képest ő már vasárnap tudta, hogy nem lesz itt hétfőn.. Nem tudom, miért kell nekünk hazudni, miért nem lehet megmondani az igazat. Később egy másik tanár elmondta, hogy a feleségét kellett kivizsgálásra vinnie, mert terhes. Na mindegy, aznap futottunk sokat, meg olvastunk, szóval nem csináltunk semmit. Kedden irtózatosan rossz idő volt, egész nap esett (szakadt) az eső, délelőtt kriketteztünk, hát mondanom sem kell, azért olyan rossz időben nem volt olyan jó, pedig nagyon érdekes játék, és még nem is ment olyan rosszul. Mondjuk Andi sokkal ügyesebb benne, nagyon sok pontot szerzett csapatának. Szerdán Andinak tenisz (elmaradt az eső miatt, mivel a salak nagyon felázott), nekem meg triatlon keretében életem legnagyobb izzadása: elvitt minket Lizbeth szpinningelni a helyi sportcentrumba, hát 50 perc volt, de másfél napnak éreztem, nagyon durva, nem csoda hogy Diego annyit fogyott tőle, rendesen megmozgatja az összes izmod, és nagyon sok kalóriát éget. Csütörtökön ugye május 1. volt, úgy volt hogy elmegyünk valami nagy szocialista összejövetelre Aarhusba, de sajnos a sok eső miatt mindez elmaradt. Másnap viszont már elmentünk Jütland fővárosába, a Deadline óra keretén belül, ahol megnéztük a Moosegard Múzeumot, ami Dánia egyik legnagyobb és kultúrtörténetileg legjelentősebb múzeuma. Gyönyörű szép helyen fekszik, közel a tengerparthoz, odvas fák tövében. Itt láttuk azt a nagyon híres leletet, amit 1952-ben tőzegfejtők találtak a közelben. Az érdekessége, hogy a tőzegben ugye nem laknak baktériumok az oxigénhiány miatt, és ezért a 32 éves férfi testét a láp teljes épségben őrizte meg. Szegény fickót kb 2500 éve áldozták fel, átvágták a torkát fültől fülig aztán belevágták a mocsárba hogy a lápi lidércek békén hagyják a falujukat. Arról nem szólnak a hírek, hogy végül a lápi lidércek bántották-e a falusiakat vagy sem, mindenesetre a test elég durván néz ki. Ami még különösen durva, hogy tavaly ilyenkor olvastam a magyar National Geographic-ban egy cikket ezekről a fura testekről. Na mindegy, lehet hogy ez nektek most annyire nem érdekes, de nekem ott ez egy fantasztikus élmény volt, el is mondtam a Kulturformidling tanárunknak hogy mennyire tetszett nekem (szegény Andi nem volt ennyire lelkesJ). És akkor kiderült, hogy még Ötzi is ott van a múzeumban! Nem, János, nem dj. Ötzi lépett fel, hanem tudjátok az a szegény jégkorszaki vadász akit orvvul hátba lőttek miközben vadászott a tiroli Alpokban. Még gyerekként olvastam valami könyvben, és most tessék, itt láthatom teljes valójában! A kiállitás megszemlélése közben döbbentem rá arra, hogy ez valóban egy Ötzi Exhibiton, de pont a főhős hiányzik (azért képen ott volt).. Ez olyan, mintha a Főnixben fellépne a Rolling Stones, de Mick Jagger helyett csak egy kartonfigura állna a mikrofon mellett! Teljesen kiakadtam, mert azért ilyen becsapás még Magyarországon is igen ritka. Utána a tanárbácsi meghívott magához a házába, ahol az iskola által rendelt szendvicseket fogyasztottuk el, melynek darabja 1100 forint volt. Ebből rendelt 32 darabot, amit persze az iskola kifizetett, merthogy milyen jó ötlet a külföldieknek megmutatni a tradicionális dán ebéd-szendvicset (Smørrebrod). Miután befejeztük az ebédet eleredt az eső is, ezért nem is maradtunk Aarhusban, hanem jöttünk haza a vonattal. Na ez a másik: kettőnknek oda-vissza 240 korona a jegy (50 km), kb 9000 huf, erre se oda, se vissza nem volt ellenőr! Ez is olyan szemétség: ha én megveszem a méregdrága vonatjegyet, legalább vehetnék a fáradtságot, hogy kilyukasszák, lepecsételjék, ráfirkáljanak. Ha én vonatozom, igen is akarom a kontaktust a jólelkű kalóz bácsival vagy nénivel. De mit várunk egy olyan országtól, ahol az 50 ezernél kisebb városokban nincs rendőrség? Ahol nem ismerik azt a szót, hogy korrupció? Amelyik képes futball EB-t nyerni? Ahol ingyenesek a közvécék? És ahol lehet AZ UTCÁN SÖRÖZNI? Hagyjuk már..
A hétvégén lájtos bulik voltak, Andival megbeszéltük hogy kibontjuk az aszut amit küldtél Apa, de szegény mindkét este elaludt 9-kor, én meg éjfélre mindig ”otthon” voltam. Vasárnap elmentünk biciklitúrázni, Andi becsületesen lenyomta a 25 kilométert, csak akkor nyafogott, mikor muslica ment a szemébe.. Jó volt, jó meleg. Most már pár napja 17-18 fok van, hétfőn ismét kriketteztünk, mondanom sem kell, jobb volt a napsütésben mint az esőben. Délután szumóztunk aztán strandröplabdáztunk, mind a kettő jó volt, csak tele ment a szám homokkal. Szumóban súlycsoportomban (80kg+) a negyedik lettem, ami nem rossz, tekintve hogy egy híján öt versenyző szerepelt. Tegnap délelőtt ismét tájfutás volt, csak most már nem előre megadott kordinátákat kellett megtalálni, hanem kaptunk iránytűt és térképet, megint másodikok lettünk, Andi megint a legjobb lány természetesen. Nagyon érdekes volt, mert ugyan végig nálam volt a térkép is meg az iránytű is és nekem kellett tájolnom, egyszer sem tévedtünk el. Aznap délután fociztunk (látnotok kellett volna mekkora gólt lőttem), aztán Dán óra volt. Ma fotózás aztán triatlon keretében újból a tó körül 25km bicikli, majd az erdőben 6km futás, imádom. Most épp micsinálok? Irom a blogot. Andi pedig kifeküdt a napra.
Sokszor puszilunk mindenkit, Hajrá Loki!
Ismét egy újabb bejegyzéssel kedveskedünk azoknak, akik idejüket és energiájukat nem kímélve olvassák blogunkat, hogy rólunk minnél többet megtudjanak, hogy velünk együtt sírjanak, nevessenek, vigadjanak. A blogírás nem egyszerű feladat, ezt mindenki tudja, aki valaha is próbálta már. Nekünk is sokkal egyszerűbb lenne mondjuk megnézni egy filmet vagy olvasgatni, pihenni (jelen esetben mondjuk kifeküdni a napra), de úgy érezzük hogy bizonyos mértékben kötelességünk kiszolgálni szeretteinket és barátainkat, mert ugyan véleményem szerint nálunk odaadóbb és megértőbb szüleink, valamint jobb barátaink senkinek sincsenek, azért nekünk is tennünk kell azért, hogy a kedvükben (kedvetekben) járjunk.
Szóval a legutóbbi bejegyzés a fergeteges partyról szólt. Tényleg nagyon jól éreztük magunkat, most szombatra az a feladat, hogy mindenkinek úgy kell beöltöznie és úgy kell viselkednie, ahogy a szobatársa, nekem ez nem lesz nehéz, csak a beöltözés.. Tehát hétvége után jött a hétfő, a tanár ”beteg volt”, legalább is azt mondták nekünk aznap reggel az eligazitáson, ahhoz képest ő már vasárnap tudta, hogy nem lesz itt hétfőn.. Nem tudom, miért kell nekünk hazudni, miért nem lehet megmondani az igazat. Később egy másik tanár elmondta, hogy a feleségét kellett kivizsgálásra vinnie, mert terhes. Na mindegy, aznap futottunk sokat, meg olvastunk, szóval nem csináltunk semmit. Kedden irtózatosan rossz idő volt, egész nap esett (szakadt) az eső, délelőtt kriketteztünk, hát mondanom sem kell, azért olyan rossz időben nem volt olyan jó, pedig nagyon érdekes játék, és még nem is ment olyan rosszul. Mondjuk Andi sokkal ügyesebb benne, nagyon sok pontot szerzett csapatának. Szerdán Andinak tenisz (elmaradt az eső miatt, mivel a salak nagyon felázott), nekem meg triatlon keretében életem legnagyobb izzadása: elvitt minket Lizbeth szpinningelni a helyi sportcentrumba, hát 50 perc volt, de másfél napnak éreztem, nagyon durva, nem csoda hogy Diego annyit fogyott tőle, rendesen megmozgatja az összes izmod, és nagyon sok kalóriát éget. Csütörtökön ugye május 1. volt, úgy volt hogy elmegyünk valami nagy szocialista összejövetelre Aarhusba, de sajnos a sok eső miatt mindez elmaradt. Másnap viszont már elmentünk Jütland fővárosába, a Deadline óra keretén belül, ahol megnéztük a Moosegard Múzeumot, ami Dánia egyik legnagyobb és kultúrtörténetileg legjelentősebb múzeuma. Gyönyörű szép helyen fekszik, közel a tengerparthoz, odvas fák tövében. Itt láttuk azt a nagyon híres leletet, amit 1952-ben tőzegfejtők találtak a közelben. Az érdekessége, hogy a tőzegben ugye nem laknak baktériumok az oxigénhiány miatt, és ezért a 32 éves férfi testét a láp teljes épségben őrizte meg. Szegény fickót kb 2500 éve áldozták fel, átvágták a torkát fültől fülig aztán belevágták a mocsárba hogy a lápi lidércek békén hagyják a falujukat. Arról nem szólnak a hírek, hogy végül a lápi lidércek bántották-e a falusiakat vagy sem, mindenesetre a test elég durván néz ki. Ami még különösen durva, hogy tavaly ilyenkor olvastam a magyar National Geographic-ban egy cikket ezekről a fura testekről. Na mindegy, lehet hogy ez nektek most annyire nem érdekes, de nekem ott ez egy fantasztikus élmény volt, el is mondtam a Kulturformidling tanárunknak hogy mennyire tetszett nekem (szegény Andi nem volt ennyire lelkesJ). És akkor kiderült, hogy még Ötzi is ott van a múzeumban! Nem, János, nem dj. Ötzi lépett fel, hanem tudjátok az a szegény jégkorszaki vadász akit orvvul hátba lőttek miközben vadászott a tiroli Alpokban. Még gyerekként olvastam valami könyvben, és most tessék, itt láthatom teljes valójában! A kiállitás megszemlélése közben döbbentem rá arra, hogy ez valóban egy Ötzi Exhibiton, de pont a főhős hiányzik (azért képen ott volt).. Ez olyan, mintha a Főnixben fellépne a Rolling Stones, de Mick Jagger helyett csak egy kartonfigura állna a mikrofon mellett! Teljesen kiakadtam, mert azért ilyen becsapás még Magyarországon is igen ritka. Utána a tanárbácsi meghívott magához a házába, ahol az iskola által rendelt szendvicseket fogyasztottuk el, melynek darabja 1100 forint volt. Ebből rendelt 32 darabot, amit persze az iskola kifizetett, merthogy milyen jó ötlet a külföldieknek megmutatni a tradicionális dán ebéd-szendvicset (Smørrebrod). Miután befejeztük az ebédet eleredt az eső is, ezért nem is maradtunk Aarhusban, hanem jöttünk haza a vonattal. Na ez a másik: kettőnknek oda-vissza 240 korona a jegy (50 km), kb 9000 huf, erre se oda, se vissza nem volt ellenőr! Ez is olyan szemétség: ha én megveszem a méregdrága vonatjegyet, legalább vehetnék a fáradtságot, hogy kilyukasszák, lepecsételjék, ráfirkáljanak. Ha én vonatozom, igen is akarom a kontaktust a jólelkű kalóz bácsival vagy nénivel. De mit várunk egy olyan országtól, ahol az 50 ezernél kisebb városokban nincs rendőrség? Ahol nem ismerik azt a szót, hogy korrupció? Amelyik képes futball EB-t nyerni? Ahol ingyenesek a közvécék? És ahol lehet AZ UTCÁN SÖRÖZNI? Hagyjuk már..
A hétvégén lájtos bulik voltak, Andival megbeszéltük hogy kibontjuk az aszut amit küldtél Apa, de szegény mindkét este elaludt 9-kor, én meg éjfélre mindig ”otthon” voltam. Vasárnap elmentünk biciklitúrázni, Andi becsületesen lenyomta a 25 kilométert, csak akkor nyafogott, mikor muslica ment a szemébe.. Jó volt, jó meleg. Most már pár napja 17-18 fok van, hétfőn ismét kriketteztünk, mondanom sem kell, jobb volt a napsütésben mint az esőben. Délután szumóztunk aztán strandröplabdáztunk, mind a kettő jó volt, csak tele ment a szám homokkal. Szumóban súlycsoportomban (80kg+) a negyedik lettem, ami nem rossz, tekintve hogy egy híján öt versenyző szerepelt. Tegnap délelőtt ismét tájfutás volt, csak most már nem előre megadott kordinátákat kellett megtalálni, hanem kaptunk iránytűt és térképet, megint másodikok lettünk, Andi megint a legjobb lány természetesen. Nagyon érdekes volt, mert ugyan végig nálam volt a térkép is meg az iránytű is és nekem kellett tájolnom, egyszer sem tévedtünk el. Aznap délután fociztunk (látnotok kellett volna mekkora gólt lőttem), aztán Dán óra volt. Ma fotózás aztán triatlon keretében újból a tó körül 25km bicikli, majd az erdőben 6km futás, imádom. Most épp micsinálok? Irom a blogot. Andi pedig kifeküdt a napra.
Sokszor puszilunk mindenkit, Hajrá Loki!
A gauemallbordjolmi hulla
Egy művészi kép Anyák Napjára, a címe: "A fény utat tör"
Kilátás a tanárbácsi lakásából
A tanárbácsi és kislánya
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
