Új Zéland beszámoló (vágatlan)

na négusok, csak rászántam magam végre hogy megírjam az élménybeszámolót :D apropója, 10 fok van és unatkozok L

nos mindent úgy sem tudok leírni, így a lényegesebb dolgokkal próbálkozok. ez egy olyan beszámoló lesz, ami távolról közelít kiragad vmit majd közelről távolít, meg ilyesmi, aki tudja ezeknek az irodalomórán elsajátított neveit, ossza meg légyszi :D

a trip egy bizonyos szombaton indult, délelőtt még elmentem a shopba venni tesómnak ajándékot, mert egy nappal azelőtt hogy kiértem és egy nappal azután hogy elindultam volt a szülinapja. aki tud számolni, érezheti ebből, hogy hosszú út volt. szóval kibattyogtam a két hátizsákommal a Schladming city Bahnhofra, és felültem a vonatra. Bontottam egy 0,33as gössert, mégiscsak nyaralok vagy mi, na meg egy hónap pihi, szabadság, csak meg kell ünnepelni dél ide vagy oda. sztrájk volt, úgyhogy pluszban át kellett szállnom kétszer, de csak megérkeztem a bajor metropoliszba. Jó török létemre egyből a két hátizsák ide vagy oda felkerestem egy dönerest és befalatoztam. majd kimentem a reptérre ahol vettem egy csapolt HBt, nem is volt rossz.

időben elindultunk és egy dubaji meg egy sydney-i átszállással meg is érkeztem a déli sziget túristaközpontjába, Queenstownba, ami egy kicsit ilyen svájci koppintás, úgyhogy tesóm nem is szereti, túl mainstream, zúztunk is egy másik ugyanolyan helyre, csak ezt még nem szállták meg a turisták annyira, de ugyanolyan szép, ez Wanaka, csakúgy mint Queenstown egy tóparton fekszik, körben kétezres hegyek, igazán flash. Állítólag pár év mulva már ez lesz az új Queenstown, de van még egy harmadik hely, ahol most még csak 1000en laknak, az lesz majd az új Wanaka. Ez a hely volt tesóm otthona fél évig, pár napot itt töltöttünk, a lakótársainál, akik egy pár, és mindig kiadják az egyik szobájukat vkiknek, jófejség, meg pénz is jól jön. nyomtunk mountain bikeot, kirándultunk a tó környékén, voltunk egy labirintusban, ahonnan két óra alatt jutottam ki, a végén már sík ideg voltam :D meg (SZAT olvassa még a blogot?) frizbigolfoztunk! állítólag ez itt Európában is van, de én nem hallottam még róla. mindenesetre vicces, vagy inkább flash. aztán nyomtunk már a hegyekben egy 3 napos túrát, fel egy tóhoz meg vissza, ezek voltak az első hüttés éjszakák, borzasztó hideg volt éjjel, itt nem tudtunk tüzet sem rakni, mert tiszta nyirok volt az összes fa, így vacogtunk de túléltük azért. Ezek a hütték abszolút önellátóak, nincs személyzet, bárki használhatja, becsület alapon venni kell jegyet, nyáron vmelyik elég drága, kb. 50-60 dollár is lehet (1$ kb. 70 eurocent azaz kétszáz HUF körül), de ilyenkor szezonon kívül  is 25-30, attól függ mennyire népszerű, vmelyik csak 10) de van amúgy hogy ellenőrzik, hogy van e jegyed. általában van fa, egyszerűbb kályha, esővíz tartály, gyertyatartó, emeletes ágyak matraccal. a legtöbb közúton nem megközelíthető, hanem helikopterrel látják el, szemetet nem illik emiatt otthagyni, hanem cipeled magaddal végig. jó móka, hogy magadra vagy utalva a természetben. ezen a túrán még viszonlyag sok emberrel találkoztunk, mert ez ilyen népszerű volt, de volt olyan, amikor senkivel, s a vendégkönyvben is áprilisi volt az utlosó bejegyzés. egyszóval érezhető volt hogy jön a tél. szerencsére az idő jó volt, nappal általában napsütés, 10-15 fok éjjel 0 körül, de volt hogy reggelre befagyott az esővízcsap, amit gyertyával visszamelegítettem, oszt annyi. :DDD

ez az első túra még csak bemelegítés volt, mert tesóm kitalált egyet, ami már extrémebb, végig azon agyalt, hogy majd hogy csináljuk. de addig még sokat utaztunk, elmentünk egy soundba, nem balaton, ami egyébként fjord csak véletlen soundnak hívják, befizettünk egy hajóútra, kivittek a nyílt vízig, vagyis a tasmán tengerig, közben mindenhol száz méteres vízesések, elég pöppentő volt. ha épp nem hüttében aludtunk akkor backpacker hostelben, ezek is flash helyek, általában jó közösség alakul ki, sok working holidayes ingyen szállás fejében itt dolgozik. a legjobb az egy a déli szigettől is délre levő szigeten volt Stewart Island a földrajzosoknak, ahol egy félalkesz, de kedves nő üzemeltette, és épp azelőtt volt ott Harry herceg és őt is meglátogatta, mert országos hírű kvízt nyomat a helyi kocsmában, a sziget egyetlen falujában ami kb 300fős. és a nő beragasztotta ragasztószalaggal a herceg száját, mert nem fogta be a pofáját. meg volt olyan szállás, ahol sátorozni akartunk, de mondta a nő, hogy inkább ad egy lakókocsit, mert 50kmhs szél volt meg eső meg 5 fok :DDD de nem kért felárat. és ráadásul volt ezen a helyen bakelitlejátszó, ping pong, meg egy házilag legyártott flipperszerűség, rögtön nyomtunk is egy olimpiát ahol ezen két versenyszám mellett még egy jó battleship azaz torpedó volt :DDD aztán voltunk a keleti parton ahol láttunk oroszlánfókát meg sima fókát is a parton. majd jött a nagy túra.

ezen nagyon ment az agyalás, hogy meg lehet e csinálni, milyenek a folyók, mennyi hó van stb. én ekkor még nem tudtam, hogy miért kell ennek ennyi előkészület :D

megvettük a hat napi élelmet, rizs, tészta, külön van ilyen h campingkaja, gyakorlatilag csonttá szárított cuccok, de pl. hús is amit a melegvíz étellé varázsol. és amúgy finom. kása, műzli, lekvár, gyümölcsök magok meg minden szar, jó sok cucc, plusz még ugye váltóruha hálózsák, gáz, camping főző, volt cuccunk rendesen. ez egy olyan túra, amit egy folyó választ el a civilizációtól és ezért a szokásos az, hogy jetboattal viszik be az embereket, mert ráadásul az érdemi részek kb. 30 kmre vannak a bejutási ponttól. tesóm lakótársainak van jetboatjuk így bevittek minket, na már ez kurva jó élmény volt. kvázi ez 5centis vízben is tud menni, nagyon flash. ekkor ült mellettem a kutyájuk aki nagyon bújós volt az út alatt.:)) megérkeztünk elmentünk az első hüttéig, ott befűtöttünk megfőztük a kaját, egy idő után már megvolt a rutin, ki mit csinál, hogy készülünk elő, tűzgyújtás ilyesmi. sok teát ittunk, esténként gyertyafényben kombóztunk (zsír, makao, pirospapucs kombó meghatározott pontrendszerrel, aki nem ismerné ezen szokásunkat)  ezalatt lent a völgyben 30cm hó esett, de ezt csak később tudtuk meg, mi alig kaptunk egy keveset, de az emberek tökre aggódtak, hogy mi lesz velünk, mert azt hitték ha a völgyben harminccenti esett akkor fent fél méter min. persze térerő ilyen helyen nuku :D elmentünk megnéztünk három tavat, amiből persze a legmesszebb volt a legszebb, a végén már kb. jéggé fagyott talajon kellett egyensúlyozni, de megérte, kiültünk a szélére egy sziklára előkaptuk a gascookert, főztünk egy teát és flasheltünk. ekkor már volt egy két folyón átgyaloglás, de ezek mind max térdig értek, le a cipő át, gyors törcsi oszt annyi, egyfajta tepidárium, én így hívtam. már sötétben értünk vissza. másnap jött a hosszú nap, 20km, majd egy igazi river cross és utána még 7. mivel előző nap ilyen simán mentek az átkelések én nem fostam, de tesóm azért érezhetően parázott a dologtól (ő sejthette h nem lesz easy). na megérkeztünk, én felvettem rövidgatyát, vizicipőt, elektronikai cuccokat beraktuk drybagbe, gopro a kézben mondom mi bajunk lehet. én nem okoskodtam hogy hol menjünk rábíztam tesómra, én amúgysem értek hozzá. olyan helyet választott ahol viszonylag széles volt a folyó, sztem 50m kb, viszont nem volt erős sodrása a többi zuhatagos helyhez képest. ezt utólag megértettem hogy ez még mit jelent egyben: kurva mély. elindultunk, már elég hamar derékig ért, elkezdte mosni a kabátot, majd a cicit, ekkor már tudtam, hogy a hálózsákom elázott, majd nyakig ért majd nem ért le a lában. tesóm felől kicsit sekélyebb volt egy ideig fogott, de aztán neki  is elment a talaj. nyilván ha nyár van, meg ha nem jéghideg a víz bent tud az ember döntéseket hozni, de itt csak az volt egy idő után hogy vhogy ki kell jutni, azt tudtuk, hogy ha elvisza víz hátra kell feküdni mert a zsák fenntart, úgyhogy átfordultunk, és kiúsztunk, vagy kirugkapáltunk a partra. bennem ez bent nem tudatosult, hogy itt nem olyan a víz sodrása hogy egyből elvisz hanem hogy ki tudunk úszni, úgyhogy azért para volt. tesóm a helyzet ura volt, eleve jó helyet választott, mert ha mély is volt de biztonságos, meg figyelt rám mikor én már bajban voltam, úgyhogy tökös tesóm van köszi neki) a gond az volt hogy a tiszta vízben nem lehet látni milyen mély L na kiértünk mindenünk tiszta víz, gyorsan ki mindent a hátiból, hátha maradt vmi szárazon, a tetején viszonylag megúszták a dolgok, így lábbelin kívül szinte fel tudtunk venni száraz réteget, összekaptuk magunkat, s a kb 5kilóval megnehezedett (a vizes ruhák ugye, főleg a kabát) cuccal irány a hütte, ami még 3 órára volt. persze a vizes zsák meg az izzadás a cipekedés miatt azonnal újra vizessé tett, úgyhogy ment az agyalás mi lesz éjszaka, tudunk e tüzet rakni, mindenünk vizes... vhogy megérkeztünk a hüttébe, már alkonyat volt. kigórtuk a ruhákat... nem működött az öngyújtó... a magyar kártyát beraktuk a drybagbe, de az öngyújtót, na azt minek? próbáltunk szikrát csiholni belőle, és a gázt kinyitottuk, hátha belobban, s végül addig ment a csiholás, hogy gondolom a nedves réteg lekopott a kőről, s újra működött :D volt nagy öröm. ekkor már sötét volt, begyújtottuk a tüzet, toltunk teát levest s elkezdtük még mindig vizesen rétegről rétegre a kályhánál szárítani a ruhákat. kb. hajnal egykor már egy egy száraz rétegben toltuk, aztán olyan reggel ötre már mindkét hálózsák is újra használható volt, s tudtunk aludni, addig felváltva őríztük a tüzet, mert egyikünk sem volt a széntüzelés szakértője s vhogy egyik helyen sem tudtuk 1-2 óránál tovább ébren tartani, ha nem figyeltünk rá. másnap sütött a nap, így a maradék ruha is megszáradt. mi viszont mivel kabátunk meg cipőnk még nem álltak kész, meg aludni sem sokat aludtunk, maradtunk ott, flasheltünk kártyáztunk nagyon szép spot volt, meg vadi új hütte mert pár éve leégett a régi. jöttek aztán arcok, akik túristaszövetségnél dolgoztak, épp helikopteres méregleszóráson voltak, ugyanis a skótok annak idején bevittek rágcsálókat, amik megeszik az őshonos madarakat, így ezeket írtják (Possumnak hívják). Még lett volna egy hágó, amin át kellett volna mennünk, de éreztük hogy ez necces, mert a tónál is ugye milyen jeges volt a hó, így megkérdeztük, hogy szerintük át tudunk e menni. mondták hogy szerintük clamp on, vagyis ilyen jégtalp nélkül nem. úgyhogy maradt az elternatív kijutás, 30km gyaloglás, majd újabb folyóátkelés.  és még stop, mert a kocsit nem oda deponáltuk. aztán úgy adódott, mikor jöttek a csávókért, hogy megkérdeztük a pilótát, hogy kivisz e minket másnap, mondta hogy jah, persze ki kellett fizetni. mivel én még sosem repültem helikopteren, nem kellett kétszer mondani hogy ezt az opciót választom, szóval egyöntetűen megszavaztuk, nem volt kérdés. reggel jött a heli, beültünk gyönyörű napsütés volt, felvitt minket egy hegyoromhoz, onnan a másik oldalon jól leeresztette hirtelen, nagyon jó volt, olyan könnyed az egész, mintha egy számítógépes játék lett volna. kb. 15perc volt az egész, de nagyon adta. így megspóroltunk egy napot, s miután kijutottunk a vadonból újra a civilizáció felé vettük az irányt. elmentünk egy gleccserhez, ami kb. 1000mig lejön a völgybe, elég flash, hogy van ilyen, régebben még lejjebb jött, azért ott is van globális felmelegedés L a gleccser tövében volt egy termálfürdő, pontosabban csak melegvizes, nem termál, mert ezt a vulkáni meleg fűti fel, de sima víz. hát hat nap fürdetlenség után meg a hidegek, fagyos víz , vacogás után hú de jól esett egy 40 fokos vízben ázni. aztán este fűthető ágyunk volt ráadásul a backpackersben, igazi kontraszt.

ez után fent voltunk egy öbölben a tengernél pár napot, itt kajakoztunk, meg nyomtunk egy olyan túrát, aminek egy része e tengerfenéken ment, szóval csak apálykor lehet benne menni) voltunk a helyi moziban, az ilyen kisvárosokban rohadt jó mozik vannak, ilyen chilles, kanapék, van szünet a film közben hogy kimenj fagyiért, vagy édességért, elbeszélgettünk egy helyivel a filmről, faja volt. ezzel véget ért a déli sziget rész, már nem sok napunk volt, így az északin nem is terveztünk sok mindent, Wellingtonba átkompoztunk ott voltunk egy napot, a városok amúgy nem nagy számok, nem rossz de új zéland az a természet miatt fain. aztán felmentünk new plymouthba, ahol a meccs volt, tök faja volt, hogy sok helyen ki voltak rakva zászlók, kifestettek minket magyar szinekkel, és mindenki tök nyitott volt érdeklődő, mindenki tudta hogy mi az a magyarország, jó élmény volt. a meccsen nem volt külön magyar zóna, eléggé szét voltak szóródva a magyarok, de voltak azért sokan, legtöbben kintélők persze. mérgelődtünk a piros lapon, egyébként a helyiek abszolút a magyarokkal szimpatizáltak, mindig akkor hördültek fel, ha ellenünk fújtak. szimpatikus kis ország lehetünk a szemükben, nem tudhatják persze, hogy mi az idegeneket nem szeretjük, és kerítést építünk a bevándorlók ellen :D hát új zélandon ilyen nincs, nekik szerencséjükre még mindig nagyon ritka a lakosság, nincs nagy bevándorlási hullám, mindentől messze van, így a kínaiak indiaiak sem próbálkoznak olyan nagy számban. persze aucklandban azért van sok. meccs után felmentünk másnap aucklandbe, megpróbáltuk még eladni a kocsit, de nem jött össze így tesóm ráhagyta egy backpacker csajra, akit ismert, s aki még marad ott egy hónapot, hogy ő használja, s közben próbálja eladni. 90es ford laser, nagyon jó kis kocsi, egyszer sem hagyott cserben, egyedül az aksija merült le néha amíg tesóm használta, de manuál benzines, be lehet tolni. aztán én reggel, tesóm este átrepültünk sydneybe, itt azért melegebb volt, pólós idő nappal, nyilván kontrasztos volt a metropolisz a sok nécsör után, de amúgy jó kis hely, tetszett nagyon. besétáltam, fasza öblei vannak, sok komp visz el a bol b be, aztán másnap voltunk állatkertben, koala, kenguru ilyesmi végett, meg nagyon jó volt a kulisszája, végig  a skylinet lehetett látni az öböl túloldalán az állatok mellett. kinéztünk az egyik beachre, sokan szörföztek, eszembe jutott hogy Lacival meg Digóval ki akartunk menni egyetem után, aztán mennyire máshogy alakult, de hogy most csak mégiscsak eljutottam az egyik hobbimig még ha jó hosszú is volt az út :D itt azért már láttam nagyon sok jó csajt is, Új Zélandon nem annyira, bár ott embert is alig láttam :DDD azért bekapcsoltam a tindert is csak kíváncsi voltam milyen esélyem lenne az ausztrál csikáknál, volt is egy két igéretes találat, vhogy itt ausztriában ez nem jellemző, vagy ha igen akkor messze vannak L

aztán kimentem a reptérre az utolsó vonattal, mert reggel hatkor már indultam vissza. a visszaút nem volt olyan fárasztó mint odafele, kevesen is voltak a dubaji gépen három széket is bebirtokoltam, aztán meg dubajtól business classon utaztam, már tök fáradt voltam adom oda a beszállókártyám, erre látom hogy a nő széttépi és nyomtat egy újat, kezembe nyomja és mondja hogy business classra menjek :DDD pedig nem nézhettem ki túl jól, előző éjjel ugye a reptéren csöveztem meg túl voltam már egy 14 órás úton :D ez méltó lezárása volt az útnak, azt akartam hogy ne is teljen az idő, mert ki akartam élvezni minden percét, rohadt jó kaják voltak, saját minibár, vízszintesig ledönhtető szék, huszonikszcollos kijelző, tablet, megettem a háromfogásos kaját, borozgattam, majdnem hogy saját tyuárdesszem volt (emlékszel Peti), volt külön lounge rész is, ott vertem egy glenfiddichet, single malt, majd aludtam egy jót, miközben zenét hallgattam. aztán münchenből még kb hat órát eldöcögtem mert már késő este érkeztem s csak éjszakai vonatokkal meg átszállásokkal tudtam hazajönni, de végül megérkeztem hajnalban, aludtam pár órát majd újra mentem a bluehoz dolgozni. nagyon jó nyaralás volt, remélem jövőre is összejön egy hasonlóan hosszú szabi, és ígéretem szerint Lacit fogom akkor meglátogatni.  Elnézést a hosszú beszámoló miatt :D