Andi megint irt

Blogocska, méhecske, pillangócska. Ja és napocska :)

Kedves Mindenki!
A Kovács család többségi döntéssel úgy határozott, hogy a koppenhágai beszámolót női szemszögből teszi közzé..:)
Aludtunk egy jót London után, és már indulhattunk is a dán fővárosba. Ez egy olyan tanulmányút-féleség volt, minden költséget a suli fizetett, egy hotelben laktunk a piros lámpás negyedben. Első nap a hírességek temetőjében sétáltunk, rengeteg történetet hallottunk az idegenvezetőtől, ami a legmeglepőbb volt számunkra, az az, hogy Andersen meleg volt. És élete plátói szerelme - aki nem viszonozta az író érzéseit, sőt, meg is házasodott - mellé van temetve. Este egy iráni étteremben ettünk, én nagyon élveztem, a többiek annyira nem :) Aztán gondoltuk beülünk egy helyi kocsmába a sétáló utcán, és megnézzük a BL döntőt, de ez egyszerűen kivitelezhetetlen volt, mert minden pub, bár, kocsma tele volt. Így siettünk vissza a hotelbe, mert a szobánkban volt egy mini TV, de képzeljétek, mindent lehetett rajta fogni, csak azt az adót nem, amelyiken a meccset közvetítették. Nem volt mit tenni, mert ugye nézni kellett valamit ;) , így maradt az Eurovíziós dalfesztivál :) És még jó sem volt, mert nem a döntőt adták, csak a selejtezőt! Én hajnalra belefáradtam a sok dalba, és elmentem aludni, vagyis mentem volna, ha nem ragadok be a liftbe, persze mobiltelefon nélkül. Az volt a baj, hogy a hotelben minden egy chipkártyával működött (a lift is), amit a becsekkoláskor kaptunk, és ekkor még nem tudtam, hogy az enyém nem működik.. Valahogy mégis kinyílt a liftajtó, de nem a megfelelő emeleten, és a lépcsőt nem találtam, mert egy labirintus volt a hely, így vissza kellett térnem a liftbe, hogy újból beragadhassak. Sikerült! De aztán feljutottam a szobánk emeletére, csakhogy a kártyám nem nyitotta a szoba ajtaját. A lépcső felfedezése mentett meg, és végül a recepción kaptam egy új kártyát, és ugyan már cseppet sem voltam álmos, lefeküdhettem aludni :) Másnap a fiúk a Nemzeti Múzeumba mentek délelőtt, a lányok meg shoppingolni, aztán találkoztunk, és megnéztük Koppenhága nevezetességeit, a felújított kikötőt a sok hangulatos kávézóval és étteremmel, a színházat, a királyi palotát az őrökkel, a kishableányt, az operaházat, stb. Felszálltunk egy kompbuszra, és elmentünk vele Christiania-ba, ami egy külön kis állam, legalábbis próbálnak harcolni a kormánnyal, hogy megmaradhassanak a folyó partján, mert az állam igényt tart(ana) az értékes területre. Egy kisebb közösség él ott, teljes természetközeli állapotban, nincs vezetőjük, mindent abszolut többséggel döntenek el, mindenki - függetlenül a háza méretétől – évi 2000 koronát fizet az államnak, cserébe lakhat a házban, egymás között megosztják a feladatokat, és a könnyű drogok fogyasztása és eladása legalizált, így mindenki állandóan füvezik :) Nem stresszelnek, az biztos, az egyetlen életcéljuk, hogy „ma” jól érezzék magukat. Azért némelyik ijesztőbben nézett ki, mint a masszív alkoholisták az Ibolyában. Egy 60 éves hippi banya volt az idegenvezetőnk, aki Petya szerint 20 évesnek képzelte magát, úgy ki volt pingálva, szerintem meg boszorkány volt. Mindenesetre érdekes volt az egész, és tök jó bicikliket csinálnak maguknak :) Fotózni néhol tilos volt, azok miatt, akik a hasist árulták, de Peti megpróbálta lefényképezni a „No pictures!!!” táblát, erre odajött egy nő, hogy ne merje, mert ugyan itt tilos az erőszak, de ezeket az embereket az nem érdekli… Ezután egy thai étteremben vacsiztunk, majd visszamentünk a hotelba sörözni. Jól elterveztük, hogy bejárjuk Koppenhágát éjszaka 3-an, Macsek (a lengyel srác), Petya, meg én. Végül csak a fiúk mentek, mert én elaludtam a sörtől, cider volt, a kedvencem, és álmomban hatott……..:) Pénteken még sétáltunk egy nagyot utoljára a városban, aztán egykor indultunk vissza, most meg próbáljuk megszervezni a hamburgi kirándulást, de elképesztően drága az utazás.
Petya lába már jobban van, vettünk egy sportboltban bokarögzítőt, és olyan „apró”, nem is feltűnő, és teljesen leveszi a terhet a lábról. Azért most egy ideig nem megyünk biciklitúrára, pedig a múltkor (3 hete) 38 km-t mentünk ketten, és Peti egész jól bírta ;) Ez az utolsó pár hét különösen mozgalmas, tele búcsúbulikkal, gyorsan el fog telni, és utána otthon maradunk, de mosmár tényleg! :)
Nagyon sok puszi!
És kitartás mindenkinek az államvizsga tételekhez, szurkolunk, és utána megünnepeljük, hogy vége az egyetemnek!
Na hozzáírok én is egy kicsit mert ugye amikor az én drága Andim éppen részegen feküdt a hotelszobában, akkor mi Maciekkal szépen felfedeztük Koppenhága by night. Vettünk pár sört, amit elterveztük, hogy megisszuk a padon (mert ugye itt lehet inni az utcán), de olyan rohadt hideg volt, hogy be kellett mennünk melegedni valahova, de csak a Burger King volt nyitva, onnan meg kidobtak volna, úgyhogy vettünk egy kis kaját hogy csendbe maradjanak a kidobók aztán felmentünk a harmadik emeletre, mert ott voltak a legkevesebben. Végre megkóstoltuk a hires Aquavit-et, ami a helyi Jéger, de van fehér változatban is, az meg nem annyira gyógylikörös, inkább ánizsos, de mind a kettő nagyon szép volt. A Nemzeti Múzeumról annyit hogy a British Museum után egy kicsit csalódás volt, de azért tetszett. Na ennyit, menjetek minnél többen a kupadöntőre, és szurkoljatok helyettem is!

Sok puszi, hajrá Reac!