London

Fantasztikus, fenomenális, látni-kell-város!

Most tulajdonképpen nagyon fáradtak vagyunk, mert még nem pihentük ki a londoni utat, és még pakolni is kell holnapra ugyanis 3 napra utazunk Koppenhágába, de egyszerüen kötelességünknek érezzük hogy röviden beszámoljunk nektek drága Szeretteink. Nagyon érdekes és tanulságos út volt, mégha ez a blogbejegyzésből lehet hogy nem is fog kiderülni.
Az egész kezdődött ugye azzal, hogy előzőnap erdei futás közben kiment a bokám. Nagy reccsenést hallottam, amit már egyszer volt szerencsém hallani, és ugyanúgy fájt, mint akkor, de nem tudom hogy végül azért, mert egyáltalán nem pihentettem hanem terheltem, vagy azért mert a sérülés jellege maga nem ugyanolyan volt, de tény, hogy ma már semmi bajom, és a csütörtöki kétmankózás és a péntek-szombati sántitgatás után hétfőn már kézben hoztuk haza a mankót, amit én ott is hagytam volna, de Mukti nem engedte :) Szóval az elején azért voltak fenntartásaink, hogy Európa legnagyobb városát hogyan fogjuk finoman szólva is csökkentett mobilitással megszemlélni, szerencsére minden jól alakult, és nem ezen volt a fő hangsúly. Nagy nehezen kibotorkáltunk a vonathoz, amit a jegyeladó vasutas szerencsetlenkedésének köszönhetően lekéstünk, szegény Andi elég csúnyán kiborult, de (akkor még nem tudtuk) később persze elértük a gépet, ami Billundból, Legoland városából repült, felszállás közben láttuk is a parkot, fentről egész kicsinek látszott. Mukti kijött értünk a Stansted nevű reptérre, ami kb 60km-re van London belvárosától, hát igen, így nem nehéz a repülőjegyeket ingyen osztogatni. Nagyon szép helyen laknak, Greenwich nevű városrészben, egy gyönyörű kis 3 szobás lakásban, kilátással a Greenwich-i csillagvizsgálóra és a Prime Meridianra, ami az a hely, ahol az idő mindig pontos :). Ezeket mind pénteken tekintettük meg, aznap lightos napunk volt, mivel szegény Gaurav, Mukti férje dolgozott, és mivel ő 4 éve él Londonban, Mukti meg csak 5 napja, ezért megvártuk a városnézéssel. Azért pénteken is láttunk szépeket, például a tengerészeti múzeumot. Mióta 2001-ben úgy döntött a kormány hogy a szerencsejátékból befolyt adók egészét (ami a Brit-szigeteken ugye köztudottan nem kevés) kulturális célra kell fordítani elég sok múzeum ingyenes, többek között a tengerészeti is. Végülis mondhatom hogy sok kultúrhelyre bementünk, de mindegyik ingyen volt. Erre azért figyeltünk. Szombaton megnéztünk szinte mindent, most nem tudom felsoroljam vagy ne? Andi szerint persze, úgyhogy: Buckingham Palace (Change of Guards), St. James Park, Hyde Park, Parliament, Big Ben, Westminster Abbey, London Eye, Tower, Tower Bridge, St. Paul’s Cathedral stb. stb. stb. Vasárnapra maradt az Oxford Street, a Picadelly Circus, a Trafalgar Square. Ezeket mind ismeritek a Project cimű angolkönyvből, aki nem az szégyellje magát! (kivéve Anyukám) Voltunk a British Museumban is, ami a világ minden részéről (többek között Magyarországról is) összelopkodott műkincsekkel ékeskedik, nagyon szép és jó, itt is eltöltöttünk vagy 2 órát. A komplett Akropoliszt idelopkodták az évek alatt, amíg Görögország angol megszállás alatt volt. Szóval nagyon jól éreztük magunkat, 4 napig csak vegetáriánus kaját ettünk. Nem hagyták hogy bármit is fizessünk nekik, és mindig elmondták hogy annak idején milyen jól érezték magukat nálunk. (meg persze Majoross Lackónál) Voltunk eredeti angol bárban, ittam London Pride-ot ami a helyi vörös sör, meg Calzedonia-t, ami életem egyik legfinomabb söre volt, amúgy skót és szintén drága. Andi csapolt málnasört ivott, aztán egy kis angol ciderrel öblítette le. A város különben nekünk eszméletlenül drága, Dánia vagy Dublin ehhez képest a dolgozó nép barátja. Az utazás különösen drága, de mi hosszas keresés után találtunk egy autómatát, ami többet adott vissza mint amennyit bedobtunk, persze mindezt azután hogy előző nap meg benyelt egy csomó pénzünket. A font sterling különben nagyon vicces, a méretek meg az alakok hihetetlenül változatosak. A helyi emberek tényleg nagyon szépen beszélnek, nekem legalábbis nagyon tetszett, Andinak inkább az amerikai akcentus tetszik. Ja, a vonat amivel bejártunk a belvárosba vezető nélküli volt, miután megtudtam, még jobban kapaszkodtam. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy ha teheti akkor usgyi ide. Elképesztő különben a kontraszt, van hogy a 800 éves templomra ráépitenek egy 30 emeletes irodaházat. Turistaként nagyon tetszett, de megállapítottuk Andival, hogy dolgozni és élni ugyanolyan szörnyű lehet (ha nem rosszabb), mint Dublin vagy akár Budapest. Munka amúgy rengeteg, aki 3 nap alatt nem talál munkát, annak önértékelési problémái vannak. Most csak ennyi, érjétek be a képekkel, és szurkoljatok a gólkülönbség javításáért.

Sok puszi, hajrá Loki! Ja és a Chelsea!