Lüneburg - Hamburg - Laurenburg

Szervusztok Kedves Otthoniak!

Régóta nem jelentkeztünk, de most igen. Elég kalandos volt ez a lüneburgi utazás, már ami az előzményeket illeti. Két nappal az utazás előtt még azt sem tudtuk, hogy megyünk-e egyáltalán, vagy nem. Sehogy sem tudtunk autót szerezni, mert a bérlés nagyon drága lett volna (kb 250 €) + még a benzin ahhoz hozzájön, a vonat oda-vissza pedig 300€ lett volna kettőnknek, ráadásul sokkal hosszabb, mint kocsival. Szóval én már teljesen feladtam, lemondtam az utazásról, ekkor Andi kezébe vette a dolgok szervezését, és elég legyen az hozzá, hogy hosszas telefonálgatás és internetezés után 4 napra kilométer-korlátozás nélkül került 780 dán koronába, ami kb 24000 huf. Persze mikor odaérkeztünk derült ki, hogy megint nem a választott autót kaptuk, hanem egykategóriával jobbat, ráadásul a múltkoriban 50 km volt, most ebben csak 7, mert ezt trélerrel hozták. Tehát megint ránk hárult a nemes feladat, hogy bejárassuk az autót, ami abban állt, hogy az első 100 kilométeren nem forgattam 6000 fölé az autót. Később megkérdeztők a turpisságot, és a lényeg az, hogy az autókölcsönzők valamilyen adómentességet kapnak, ha az első 6000 kilométert külföldieknek kölcsönzik ki az autót. Jó, nem? Amúgy egy Kia C’eed volt, szerintem nagyon jó kis autó, ha valakinek csak arra kell hogy elvigye A pontból B-be, akkor nagyon ajánlom, ráadásul otthon még olcsó is. (Persze aki szereti élvezni is a vezetést, mint például ezen sorok irója, annak marad a jó öreg Lada.) A német autópályán kipróbáltuk mi a vége, hát 185-nél többel nem birt menni, ráadásul 160 után nagyon elkezdett valami fütyülni, úgyhogy annál többel nem nagyon mentünk. Szóval odafele nem volt olyan nagy dugó, csak Hamburg előtt egy kicsi, úgyhogy délután 2-re már oda is értünk Johannaékhoz. Egy gyönyörű házban laknak Lüneburgban, az egyetemmel szemben, nagyon szép parkos környezetben. Négyen laknak egy nagy ház földszintjén, a főbérlőké a második és a harmadik szint. Nagyon jó kis lakás, mi is szívesen elélnénk ott (persze nem azokkal a lakótársakkal). Aznapra nem terveztünk semmi különöset, megnéztük Lüneburgot, ami 80000 lakossal büszkélkedhet, és 200 éve még nagyobb volt, mint Hamburg. Egyetemváros, rengeteg kocsmával és sok fiatallal, nekünk nagyon tetszett. Délután Andival meg Jojóval hármasban jártuk a várost, sajnos(?) minden sarkon lehet sört venni, úgyhogy mi úgy is tettünk. Nagyon finom söröket ittam, főleg összehasonlítva a dán választékkal, ami Tuborg, Carlsberg, meg a nagyon olcsó, amit még Szörnyű sem inna meg. Úgy volt, hogy Jörg csak másnap érkezik, de Johannával megleptek minket, és mire mi gyanútlanul sétáltunk a parkban, egyszer csak megjelent Jörg hülye feje és a hülye kiejtésével mondta: ”Na mi van, gyerekek? Iszunk?!?” Ilyen kedves invitálásnak nem lehetett nemet mondani. A parkban ittunk egy pléden, aztán a sok szúnyog miatt hazamentünk, hogy aztán egy egyetemi buliban fejezzük be az éjszakát. A kidobók persze megint nem akartak beengedni személyi nélkül, de sajnos nem volt nálam. (Kérdezi wie alt bist du? Mondom vierundzwanzig. Kérdezi wann hast du geboren? Mondom vierundachtzig. Akkor geh rein! – persze nem ilyen gyorsan mondtam, mint ahogy most olvastátok:) Másnapra, szombatra volt tervezve Hamburg, itt Jörg átvette a vezetést, és mivel, idézem:”a templomok mind ugyanolyanok és a régi épületek unalmasak”, ezért megnéztünk vagy 100 épitkezést meg modern házat, amit mi otthon szocreálnak hívunk. :) Azért láttuk a városházát, meg néhány régi házat messziről, de az Altstadtba nem sikerült eljutnunk. Voltunk az Elba parton, ami úgy van megcsinálva, mintha tenger lenne, mindenki fekszik a homokon és napozik, mondjuk azt tegyük hozzá, hogy kb 30 fok volt árnyékban. Itt ittunk híres Alsterbiert, aminek az egyik fele gyakorlatilag a legolcsóbb és legrosszabb helyi sör, az Astra, amásik pedig Sprite. Ezt otthon majd ihatnánk, mert nagyon jól felfrissít, és finom is, csak sajnos az alkoholtartalma pont a fele. (Bár ha egy kis vodkát csempésznénk bele..) Később megnéztük Altonát, ami nagyon tetszett, és estére maradt St. Pauli a híres Reeperbahn-nal. Itt buliztunk volna, de olyan hihetetlen embertömeg volt, hogy számomra inkább egy óriási szenvedés volt, némi sörrel meg tequilával leguritva. Azért megnéztük a kínálatot a Herbertstrassen, kicsit megalázónak tartom a dolgot, de végülis az ember ne vegyen zsákbamacskát, nemigaz? A lényeg, hogy megértettem hogy János miért jár minden félévben vissza Hamburgba :), voltak meglepően szép lányok is, és ami furcsa volt, hogy mind német. A szórakozóhelyekre körülbelül 300 rendőr vigyázott, akik mind úgy voltak felöltözve, mint a rebiszesek nemzeti ünnepeken. Hajnal ötre értünk haza Lüneburgba, amúgy taxival tettük meg a 40 kilometert, hát sose taxiztam még autópályán, de nagyon jó élmény, mindenkinek csak ajánlani tudom. Másnap délig aludtunk, Jörg lelépett, úgyhogy már csak négyen, Katrinnal meg Johannaval mentünk el Laurenburgba, ami egy gyönyörű német kisváros az Elba partján, pár kilométerre a volt BDR-DDR határtól. Épp kézműves vásár volt, mindenféle programmal és német ételekkel. Amúgy itt van egy kiszögellés a térképen, pár négyzetkilométer, ami benyúlik a volt keletnémet határra, és itt van Németország atomhulladék-lerakója, mert akkoriban az NSZK-s okosok úgy gondolták, hogy nem baj az, ha a sugárzás egy (jelzem nagyobbik) része a kommunista testvéreket éri. Gondolom, most meg a lengyel határ mellé tervezik. Este még elmenünk vacsorázni Katrinhoz, ja és itt is vegetáriánus kaja volt, mert ugye Jojo vega, ami azt jelenti, hogy még tejet meg tojást sem fogyaszt. Én nem tudom, hogy van-e még olyan vegetáriánus a földön, akit nem látogattunk meg, de mindenesetre a számuk erősen fogyó, úgyhiszem. Vacsora után elmentünk egy kocsmába, ahol a búcsúsörét mindenki megitta (Andi is – málnás sört), mert másnap már csak annyi időnk volt, hogy délelőtt bevásároljunk, ami jól sikerült, mert nem sok mindent vettünk. Visszafelé óriási dugó volt, másfél órát álltunk Hamburg után egy baleset miatt, érdekes módon a szembejövőknek se oda-se vissza nem volt dugójuk. Leadtuk a kocsit, visszajöttünk busszal, oszt ittvagyunk. Fantasztikusan jó volt ez a németországi hétvége, és ebben nagy szerepük volt a vendéglátóinknak (ahogy Jörg mondaná „vendéglőinknek”:) , akik mindent elkövettek, hogy ilyen jól érezzük magunkat! Köszönjük mégegyszer! :)
Valszeg ez az utolsó bejegyzés, tekintve, hogy már semmi nem fog történni. Mindenkinek köszönjük a részvételt, és főleg a hozzászólást. A mostani tervek szerint Karolissal, a litván sráccal (akinek magyar szeretője van) fogunk kocsival Magyarországra menni, mégpedig vasárnap, 16-án fogunk megérkezni. Addig is mindenkinek minden jót, sok sikert, és görbülő jegyeket kivánunk.

Sok puszi, Hajrá Loki! (Kupagyőztes, Kupagyőztes!)