Kéktúra a Mátrában

Na, szerintem már eleget beszéltünk a túráról, most helyettünk beszéljenek a képek. Annyira nem fantasztikusak, mert inkább a teljesítményen volt a hangsúly, mint a bulizáson meg a fényképezésen, de azért annyira nem szörnyűek.

Itt derült ki, hogy két percen belül indulni kell, különben lekéssük a vonatot - ezt kis híján sikerült is, de a bakter így sem adott nekünk jegyet..

Andi issza a szilvapálinkát

A kéktúra legnagyobb tévedése közepette drága túravezetőnk azt se tudta, hogy fiú-e vagy lány..

Beigértük estére a sört - Csabival nem is volt gond a túra alatt

Ez az a szent hely, ahol Nagyzé sokadjára székelt a kéktúra alatt
Balázs reggel 6:45-kor Magyarország legmagasabb pontján - még kb 20 percet vártunk Nagyzére, hogy a busz megérkezzen vele

Kivételes képek egyike, mikor Z éppen túrázik - háttérben a figyelmesebb blogolvasó felfedezhet a visontai hőerőművet

Semmi különös, csak egy rosszul sikerült tájkép

Igazából most, hogy beillesztettem a képeket , jöttem rá, hogy most már senkié nem lesz annyira jó, mint Pistié, mehetünk mi a világ bármely részére.. Nem voltunk annyira sokan. Ami igazán jó volt a túrán, az a péntek esti berugás, amikor is sikerült többek között Szolnokon az aluljáróban inni 1-1 kaisert/jégert, a szurdokpüpöki kocsma (János te erre a csodás falura méltán emlékezhetsz) ahol egyszerűen nem tudtuk megverni a helyi menőket Z-vel (mindig 5-5 lett, de mivel a második kettőt ért, mindig ők nyertek). Másnap eltévedtünk mint az állat, aztán a csajok Mátraszentimréről buszoztak Mátraházáig, aztán Vasárnap már csak 3-an túráztunk, Nagyzé egy kicsit kripli volt, de azért bírta. A lényeg, hogy a fradi meccsre visszaértünk, ami sztem az utóbbi évek egyik legjobb meccse volt (ilyenkor érzi az ember, hogy milyen rossz volt nélkülük eltölteni 3 évet az nb1-ben). Lényeg a lényeg, hogy legközelebb Macskáéknak, Jánoséknak, Nóbiéknak, meg Módzsának is jönnie kell, Pistiről nem is beszélve. Ha nem, az gáz. :)