Viborgi képek + Az első februári történések

Egy "művészi" kép
A polgármester háza (Természetesen A6-ossal)
Sirályok itt is vannak
Meg hülyegyerekek is
Autót ritkán mosnak

Ide költözött a Bélapátfalvi Cementgyár
Helyi Járatú Autóbusz
Férfikiállítás
Viborg egyik tere
Viborg egyik utcája


Sziasztok Gyerekek és Felnőttek!

Ma szerencsére elmaradt a régóta várt tánc, ezért van időnk, hogy irjunk nektek. Nem is tudom, legutóbb mikor jelentkeztünk blogbejegyzéssel, de azóta sok idő telhetett el, mivel megint sikerült összehozni több mint 20 bejegyzést (aminek a felét valami Petike nevű idióta irta..).
Csütörtökön a szokásos, reggel Deadline, amin a dán társadalomról és a dán jóléti rendszer sajátosságairól tanultunk, valamint (mivel itt újságírást is oktatnak) megtanultuk hogy kell szerkesztői levelet irni, kiváncsi vagyok, hogy hogy sikerülnek majd a házifeladataink. Délután az óra keretében megnéztük a Baenken (the Bench) cimű filmet, ami koppenhágai hajléktalanokról szól, akik megjegyzem úgy hajléktalanok, hogy csak nappal alszanak az utcán, este hazamennek a két-háromszobás lakásukba ahol nagy magányukban és az óriási tér depresszálásában folytatják tovább a Dániában különben utcán is engedélyezett és társadalmilag támogatott italozást. Persze a főszereplő csávó, aki mellé egész véletlen odaköltözik a 15 éve elhagyott lánya, ugyanúgy keveri a vodkanarancsot mint Judit néni az Ibolyában, szóval ennyiben nincs különbség Dánia és Magyarország között. Utána voltunk megint (ahogy kedves Nővérem hívja) botsáskaharcon, kétszer véletlenül nagyon fejbe vágtam magam, de aztán szerencsére estére kicsit bekábitottuk magunkat, úgyhogy később már nem fájt. A buli nem volt nagy szám, ittunk pár sört aztán mindenki ment aludni, ja ami esetleg számotokra furcsa lehet (és bevallom számomra is az volt) hogy gyereknek kellett beöltözni. Ebből aztán nagy viccelődések lettek, fényképek is vannak, de nem biztos, hogy ti azokat akarjátok látni. Pénteken megint szokásos órák (Deadline, angol) aztán a buli keretében először bementünk a ”városba”, majdnem voltunk diszkóban, melynek ”Walk’in” volt a neve, csak kiderült hogy gay society party van 17-18 évesekkel, úgyhogy inkább mentünk a kocsmába, de ezt majd később, most átadom Andreának mert én megyek Triatlonra. Ja csak még annyit, hogy a deadline órán megnéztük Dzsudszi Ajax elleni gólját, és még a tanár úr is megdicsérte a lövést..

Sziasztok puszi puszi nyünyünyü! Andi vagyok, méhecske! :)))))))))))))))

Na, ez is Petya volt, most vettem át! :) Most jöttem be, mert kávét és teát kellett főznöm, ez a heti „kitchen duty”-m. Szóval, Peti a kocsmánál fejezte be, majd biztos folytatja, én csak annyit tudok arról a helyről, hogy csináltak benne egy 39 nm-es részt, mert 40 nm alatt lehet dohányozni a kocsmákban. Ennek köszönhetően elég büdösek voltak a ruhái. Nekem azt mondta, hogy csajok nem is voltak, csak 4-5, és azok is 85 kg felettiek voltak… :)
Amúgy sajnos már csak ritkán csocsózunk, mert a fiúkkal senki sem játszik, mert túl jók, én meg még tanuló fázisban vagyok, de ellenem sem állnak ki. Félnek :) A ma esti programot még nem tudjuk, mert sajnos (egyesek örömére:) a tánc elmarad.
A hétvége elég családias hangulatban telt, mert a dánok nagy része valami tini fiúbanda koncertjére utazott, a többiek meg hazamentek. Csak a külföldiek maradtak itt, és a lengyelek meg a lettek nagyon leitták magukat, és úgy gondolták az nem akadály az autó vezetésben (nem hallottak még Rolandról…) Lényeg, hogy a sofőr csak mérsékelten volt berúgva a többiekhez képest, és velük volt egy dán srác is, aki büszkén állítja, hogy komoly alvilági kapcsolatai vannak, és bármikor szerez a srácoknak ukrán örömlányokat. Még senki sem élt a lehetőséggel, nem is értem miért nem :) Szóval pechükre megállították őket a civil ruhás rendőrök. A sofőrt meg is szondáztatták, de miután a dán srác beszélt valamit a rendőrökkel, „ejnye-bejnye, mostmár ideje hazamenni”-vel elengedték őket.
Mi ezt csak másnap hallottuk a reggelinél.
Vasárnapra kitaláltuk Zituskával, hogy milyen jó lenne kirándulni egyet, mert már kezdtük bezárva érezni magunkat. Rajtunk kívül senki sem lelkesedett az ötletért, mert ugyan sütött a nap, de erős szél fújt, szombatom meg hó is esett, ami komolyan úgy nézett ki, mintha apró hungaroceldarabok esnének az égből. De azért eljöttek a fiúk is, meg a cseh srác (Jirka) és Eszter is. Szép időnk volt, odafele költségcsökkentés céljából nem vettünk vonatjegyet, mondván, hogy Viborg úgyis a 2. megálló, és sosem jön a kalauz. Bevallom én kicsit izgultam, de tényleg nem jött, így megúsztuk. A város nagyon szép volt, kb 30 ezren lakják, tiszta, aranyos házikók, mindenhol díszkő, van egy híres dóm, meg egy nagy tó, és volt egy kis koripálya, ahol agresszív kisgyerekek élhették ki magukat, mert valami vetélkedőt tartottak, és sorverseny volt, egy felfüggesztett faládát kellett bottal püfölni, mindenki csak egyszer sózhatott rá, és a végén az a csapat nyert, akinek a faládája hamarabb összetört, és kihullottak belőle a cukorkák, nyalókák meg gyümölcsök. Mi is nagyon élveztük kívülről, meg a gyerekek is :) Visszafele már vettünk jegyet a vonatra, és jól tettük, mert jött is a kalauz bácsi, aki minden volt, csak nem kedves. Véletlenül az 1. osztályú kocsiban utaztunk, megjegyzem semmi különbség nincs a másodosztályhoz képest, és elzavart minket, hogy keressünk máshol helyet. Tele volt a vonat, másodosztályú kocsiban nem volt hely, de nem engedett vissza minket, így a két kocsi között utaztunk 32 koronás jegyünkkel. Mondjuk nem volt semmi gond, jól és gyorsan eltelt az idő, csak a bácsi volt az első negatív élményünk, goromba volt, flegma, és csúnya is :)
Hétfőn szokásos módom egész nap sportoltunk, és úsztunk is, és kellett olyan táblával úszni, hogy csak lábtempóval rúgjuk a vizet, és a tanárbácsi úúúgy megdícsért, hogy milyen gyors és szép a lábtempóm, mondtam neki, hogy csak az a kár, hogy nem tudok úszni… Ha nem lett volna a tábla, kapálóztam volna :) Lényeg, hogy mindenki azt szeretné ha megtanulnék úszni, és még egy halvány reménysugár van is rá, lehet, hogy sikerül :) Kedden (tegnap) meg futásóra volt, 15 mp sprint, 15 mp kocogás, ezt 10 percig csináltuk, utána pihi, majd megint 5 perc. Petya nagyon jól bírta, én meg néha sunnyogtam :) , de mindig futottam, csak volt amikor annyira nem gyorsan… Most visszaadom a szót Petinek, mert vége a triatlonnak, és beszélni úgysem bír, inkább írjon! ;) Puszi mindenki
Na vége a triatlonnak az erdőben futottunk bár lehet inkább mocsárnak kellene nevezni, mivel már mióta megjöttünk esik az eső. (Volt is ilyen vetélkedő, ahol megkérdezték hogy szerintünk Dániában hány nap esik az eső egy évben, mi meg 300-at mondtunk, közben meg 120, de az a 120 biztos abban a 150 napban lesz, amikor mi itt vagyunk..) Szóval erdei futás, erdei bicikli, de szerencsére úszni már az uszodában kellett, ha minden igaz itt majd megtanulok gyorsúszni. Különben a tanárnéni nagyon kedves és türelmes, szerintem még Mózsa Lacit is megtanitaná úszni (bár lehet hogy az már neki is sok lenne). Hát a hétköznap nem sörözést nagyon nehéz betartani, többnyire nem is tartjuk be, csak ha netán annyira fáradtak vagyunk hogy nem megyünk le a boltba, bár ilyenkor mindig van egy két jóbarát, aki kisegit minket.
Sok sikert mindenkinek az diplomamunkairáshoz, aki szenved hogy milyen nehéz gondoljon arra, hogy Macska még dolgozik is mellette, bár én mindig azt mondom, hogy még mindig jobb mint az a 3 hét amit az ember az államvizsgára tanul (csakhogy lelkesitselek benneteket egy kicsit). Azért a bulikról ne feledkezzetek meg, ha hazamegyünk veszek egy gitárt, és majd olyan tábortűz-rokkosan eljátszom nektek majd mindenféle dán gyermekdalocskát, amiket most olyan nagy hévvel tanulok, aztán meglátjuk, hogy csúszik-e majd hozzá a sör.

Sok puszi, Hajrá Loki!