Andi ihletet fog kapni nemsokára

Drága Szeretteink!

Tudjuk, hogy már megint nagyon régóta nem irtunk nektek, de sajnos ez most megint így alakult. Most ihatnánk mindenféle kifogást, de nem szeretnénk ezzel tölteni az időtöket. Nagyon sajnáljuk és kész, ígérjük többet nem fog előfordulni, bla bla.. (persze hogy máskor is előfog).
Köszönjük Csabi az élménybeszámolót, csak egy kicsit kevesebb bizalmas kacsintgatással (Imi úgyse olvassa a blogot :) talán többet megértettünk volna.. Persze hogy akarunk többet, meg fényképeket is, meg még több sztorit. Ha visszatekintek az életemre, akkor nagyon kevés dolog az, amit sajnálok, hogy kimaradt, és az egyik az a tanulmányi kirándulás Európa tájaira. Nem baj, akiknek nem sikerült eljutniuk oda (János, Laci) azokkal majd összeállunk és elmegyünk kocsival, és sokkal jobban fogjuk magunkat érezni, mint ezek a sörszagú hullámvasutasok! Hallottátok a jégkorongot? Szerintetek jövőre egyből kiesünk, vagy sikerül megkapaszkodni? Laci az olaszhoz ezúton is szeretnék gratulálni, az egész család nevében, és ehhez még egy sztori: amikor én voltam németen akkor Istvan Szabó néven kellett aláírni a levelet. Most akkor abban az évben az összes Szabó István megbukott? Na jó, amúgy biztos sikerült volna. Ennél sokkal rosszabb dolgok is történhetnek az életedben (bár most semmi nem jut eszembe). Mikor tanulnotok kell, gondoljatok arra, hogy Nővéremék most Mexikóban vannak, és hogy milyen nehéz arra az élet, meg hogy milyen alacsony az életszínvonal.
Na akkor belekezdek a blogba. Andival megbeszéltük, hogy én elkezdem, és majd aztán ő ihletet fog kapni. Szóval utoljára régen jelentkeztünk, úgyhogy onnan fojtatom. Múlt hét kedden a lengyel lány kitalálta, hogy rendez egy toalett-kiállítást. Ő olyan művészféle csaj, és ez volt az első kiállítása. Azért toalett, mert nem talált műtermet, ezért a wc-jük falára akasztotta a képeit, és árulja őket. Mondanom sem kell, még egyet sem adott el. Ezen az estén búcsúztattuk egyben Zitát és a másik magyar lányt, mert mentek haza sajnos. Ugye a hétköznapi szesztilalom még mindig él, de ezeket a lengyeleket nagyon kicsit sem érdekelte, elő is került a vodka meg egyéb italok is. Jól éreztük magunkat, csak másnap megint másnaposak voltunk (a többes szám Andira is vonatkozott, hehe..). Szerdán volt a cirkuszos előadás, erre kár szót fecsérelni, szerintem idióta volt, ráadásul dán, de azért végignéztük, utána meg kaptunk ingyensört. Zitát megint elbúcsúztattuk, volt itt egy Grundfosnál dolgozó magyar srác is, akivel egy boldog estét töltöttünk el négyesben. Csütörtökön megint másnaposak voltunk (Andi ekkor már nem), egész nap aludtunk, aztán persze sportoltunk és kikísértük Zitát a vasútállomásra. Volt nagy sírás és fogak csikorgása. Persze ő őrült hogy hazamehet, remélem majd ha eljön az idő mi is fogjuk várni, most még semmi kedvünk otthon dolgozni. Pénteken kora délután indultunk az egyik srác walesi festő apjának az Isten háta mögött lévő farmjára, ahol egy 70m2 házban mintegy 300-an buliztunk. Nem mondom hogy rossz volt, de azt se mondom, hogy jó. Mondjuk azt, hogy érdekes élmény volt. Mivel a vonatjegy oda-vissza kettőnknek 40 ezer forintba került, gondoltuk hogy akkor már kössük össze a kötelezőt (a bulit) valami érdekessel, és megnéztük Roskilde és Odense gyönyörű belvárosát. Roskildét a buli előtt tekintettük meg, itt van Európa legrégebbi téglából épült katedrálisa, és itt van eltemetve majd az összes dán király, királyné, pénzügyminiszter, politikai államtitkár. Sajnos képeket nem tudunk mellékelni, mert a fényképezőgépet nem mertük magunkkal vinni (ez a hátránya, ha valakinek jó gépe van, igaz Csabi:)? A bulin két zenekar is volt, egyikre sem emlékszem, mert Lackó hozott 1 liter szilvát, hát mindig megígérem magamnak, hogy soha többet nem iszok hp-t, de hát ha egyszer annyira finom! (János nyugodtan gondolj Pallagra ha a szádban akarod érezni eme fenséges ízt..) Jellemző, hogy az egyik nagyon kemény dán csaj két cent után mindent kirókázott.. Andi csak úgy nyelte a Bailey’s-es tejet, látnotok kellett volna, alig bírtam vele. Volt rengeteg tömény, még több sör, nulla bor. Minden nagyon olcsó volt, mert egy diszkontból hozták és nem tettek rá hasznot. Szóval este 3-ra már nagyon elfáradtunk, mentünk volna aludni, csak nem volt hely, mert a drogos fiatalok elfoglalták mind a két (együtt körülbelül 7m2-es) alvószobát. Már úgy volt, hogy a küszöbön alszunk a ház előtt, amikor az egyik nagyon kedves iskolatársunk felajánlotta, hogy aludjunk nála, úgyhogy most már igazi dán vidéki házikóban is aludtunk. Nagyon érdekes, mindenkinek van egy nagyon kicsi szobája, ahova csak az ágy meg egy tévé fér, és mindenki az életét az óriási nagyszobában meg a konyhában éli, szóval nem sok magánéletük van. Másnap elvittek minket az állomásra, és meg sem álltunk Odenseig. Gondolom mindenki tudja, hogy itt született a világhírű mesemondó Hans Christian Andersen, láttuk az összes házát meg az összes szobrát, ugyanis jobban szeretik itt, mint Debrecenben Sándor Tamást. Még aznap hazaértünk, és buliztunk volna egyet a lengyel csajt meglátogató lengyel barátaival, csak kiderült hogy nekik a buli a kosárlabda meg a biliárd, de még véletlenül sem az a Zubrowka, amit hoztak. Na átadom majd holnap Andi folytatja, mert nem vagyok szellemes, és ez fáj. Hajrá Loki, Hajrá Magyarok!