Ne biciklizz részegen, mert elüt az autó..

Bár nagyjából mindenki halotta, hogy történt a balesetem, azért összefoglalom, hogy akinek még nem mondtam, ne a kicifrázott, sok emberen keresztülment változat jusson. :)

A Sámsoni úton, a bicikliúton keróztunk haza Orsival. A bicikli út azonban véget ért, és gondoltam, hogy akkor át kéne menni a túloldalra. Éjszaka lévén (kb: fél egy) teljesen kihalt volt a város, szóval úgy gondoltam, keresztül gurulhatunk az úton. Szétnéztem balra, jobbra és elindultam. Amint rágurultam az útra láttam, hogy a semmiből jön egy autó qrva gyorsan, és már olyan közel van, hogy el fog ütni. Megijedtem, de nem pergett le az életem filmje, bár lehet, hogy az elfogyasztott pálinka miatt.. Reflexből felkaptam a lábamat, hogy nehogy odaroncsolja az autó. A kocsi hiába fékezett elütött, mint a szart, vagyis a binyiglit kiütötte alólam, az megnyomorodva elszánkázott 20-30 méterre, én meg motorháztető-szélvédő-út kombinációt pörögtem végig. Aztán felpattantam, ahogy bírtam, de éreztem, hogy rohadtul fáj a lábam, leültem a patkára és a lábfejemet szorongattam, aztán egyszer csak ott voltak a mentők, rendőrök, anyukám. Asszem kaptam egy kis sokkot.

A kocsi egy Golf volt, ami elütött, és állítólag a Kassai kanyarban még egy autót előzött. A megelőzött sofőr azt mondta, hogy ő ment 80-nal.
Sajna hibás voltam én is, mert szar helyen akartam átmenni, láthatósági mellényem sem volt (bár vki azt mondja az városban nem kötelező, hm?), és még ittam is. Szóval várom a csekket a rendőrségtől.

A Kenézybe vittek, ahol Bagyó fatert akartam, de nem akartak szólni neki, a szemetek.:) Megvizsgáltak, ultrahangoztak, röntgeneztek, fertőtlenítettek, mindent, amit lehet meg kell.
Qrva nagy mákom volt, hámsérüléssel és zúzódással megúsztam a mutatványt, még el sem tört semmim) Bár helyenként tenyérnyi méreten lejött a bőr, szóval aludni nem tudok, ülni is kényelmetlen, a jobb bokám meg a térdeim szépen bedagadtak.
Úgy érzem magam, mint akit elütöttek.. :)

A legjobban Orsi rémült meg, mert ő végig nézte az egészet, azt mondja sokszor látja még maga előtt a történést és azt hitte meghalok. Hát sajna, benne volt a pakliban.
Köszönöm barátaim, hogy aggódtatok értem, köszönöm Petinek, Andinak és Teddy bearnek, hogy a Kenézyig eljöttek, Pistinek és Lacinak, aki a KRESZ tanulás közben eljöttek meglátogatni, meg mindenkinek, aki gondolt rám.
De a lényeg:

Hé Gazemberek, még mindig élek!! :)



(aki tudja miből volt az idézet, annak jár egy sör!)