Hamlet országában

Kedves Gyerekek!

Most biztos nagyon sokan csapjátok össze a kezeteket, hogy na látjátok, igazam volt, Petike tényleg blogot ír végleg. Biztos sokan csalódottak vagytok hogy mégis írok, de szerintem a legtöbben a hír hallatán egyszerűen csak kezdőlapotoknak fogjátok beállítani – ezt megengedem. Először is pár szabály: az egyik, hogy mindenki olvashatja, de mindenkinek kell kommentelnie, hiszen nem jókedvemből írok, hanem mert megigértem nektek. Nekem ez élvezetet nem nyújt, szerintem nektek se fog, de hát ti akartátok, egy szót se szólhattok. Ja, és legalább 20 értelmes (!) hozzászólás kell, hogy frissitsem élményeim megosztását. Több szabály nincs.

Szóval kezdem az elején, az utazással. Életünk talán legszebb utazása volt, kisebb-nagyobb komplikációkkal, de a lényeg, hogy egész hamar ideértünk. 1655-re érkezett meg a repülőgép a Malmöi reptérre. Innen volt egy közvetlen busz, ami elvihetett volna minket Koppenhágába, ahol elérhettük volna a 1900 órás vonatot, amivel 2315-re itt lehettünk volna. Lényeg a lényeg, hogy nem így sikerült, mikor megérkeztünk a svéd reptérre, egy kedves buszos néni elküldött minket a világ végére egy buszhoz, ami csak este 9-kor járt naponta, emiatt lekéstük azt a buszt, amivel még akár elértük volna a csatlakozást Koppenhágában. (amúgy a malmöi reptér kábé akkora mint a debreceni) Szóval a következő busz egy óra múlva ment, de persze nem oda, ahova nekünk kellett volna. Elmentünk vele egy világvégi vonatállomásra, ahol átkellett szállni egy világvégi vonatra, amivel megérkeztünk Koppenhágába. Ott sajnos nem sikerült elérni a 8 órás Viborgi járatot, és kiderült, hogy mivel hétvége volt, nem is járt az a vonat. Négy és fél órát vártunk az Aarhus-i vonatra, ahol további két és fél óra múlva átszálltunk, és reggel 745re meg is érkeztünk Bjerringbroba. (Ez nem olyan gyorsan történt, ahogy most ti olvassátok). Bjerringbro egy nagyon kicsi falu, kb 7000 laknak itt, mindenki nagyon kedves, és rendes. A koppenhágai pihenő csak azért volt jó, mert legalább felfedeztük az eredeti, Dániában főzött Carlsberg hihetetlen zamatát. És itt lehet az utcán inni, amit sokan meg is tesznek, és mióta itt vagyok még nem láttam (de nem is hallottam) rendőrautót. A dánok – ellentétben az írekkel – tényleg nagyon kedvesek, és nem úgy kedvesek, hogy sokszor megkérdezik, hogy hogy vagy. Igazából ezt még senki nem kérdezte tőlem, csak az, akit tényleg érdekelt. Na bele-bele kapok a dolgokba, ez rossz, viszont televagyok élményekkel és csak úgy jutnak eszembe fele a dolgok, és ez jó. Szóval a városka aranyos, de még nem sokat voltunk bent, mivel ezt az egész iskolát úgy képzeljétek el, mint egy tábort (egyesek szerint börtön). Minden van, ami kell, kivéve az alkoholt. Igen, igen, alkoholtilalom van, amit csak néha oldanak fel, például pénteken és szombaton, de akkor sem lehet 22 térfogatszázalékosnál erősebb alkoholt inni az iskola területén – szóval ne küldjetek pálinkát. (Ha droggal elkapnak azonnal kicsapnak, úgyhogy majd azt is otthon – hiába hoztam a tűket..) Van uszoda, konditerem, két billiárd, két csocsó, nagy tornaterem. Ma egy csomót csocsóztam, sokat fociztam, úgyhogy mindkettőben fejlődni fogok, mire visszamegyek, már nem csak a lábaitokat fogom rugdosni, hanem néha majd eltalálom a labdát is.. A tanulásról néhány szót: van és nem kell komolyan venni. Én sportot és politikát meg történelmet meg ilyeneket fogok tanulni, de például lehet, hogy megyek majd gitárórára is (ez kezdőknek van). Erről túl sokat még nem tudok mondani, mert az oktatás szerdán kezdődik, most még a bemutatkozásos ismerkedés zajlik, de amint többet megtudok, nem hagyom magamban.
Rajtunk kívűl még három magyar srác van, akik itt vannak velünk. Az egyik csaj dunaújvárosi, nagyon jó fej és nagyon rendes, Andival jól egymásra találtak. A másik csaj pesti és korrektor. A legjobb viszont egy Mészáros László nevezetű rendőr gyerek, hihetetlen a csávó! Majd ha hazamegyek bemutatom nektek, szerintem fejre állnátok tőle, olyan dumája van. 19 éves, felvételizett a rendőrtisztire de nem vették fel, de nem baj, majd most felveszik. Tipikus rendőr, ha értitek mire gondolok. Rá van bukva minden dán csajra, akik egyébként meglepően jól néznek ki. (János egyszerűen odáig lenne tőlük. Mind szőke és vékony, mosolygós és nagy részüket Jessicának hívják) Mi külföldi diákok 16-an vagyunk, de csak kelet-európából, csehek, lengyelek, litvánok meg mink. Általában jó fejek, de van pár furcsa ember is. Őket kerüljük, aztán bízunk benne, hogy ők is minket. Koppenhágában amúgy rengeteg volt az imós, látnotok kellett volna, szerintem élből tudják az összes BSB-t. 42 dán diák van, általában gimi után és egyetem között. Nem tudom, ez nekik miért jó, egy ilyen bulifélév után az ember szerintem nem tudja az egyetemet olyan komolyan venni, bár a helyiek szerint igen. Angolul gyönyörűen beszélnek. A koppenhágai főpályaudvaron odajött hozzánk egy hihetetlenül lecsúszott öreg ribanc, és pénzt kért dánul. Mondtuk, hogy sajnos nem értjük, erre olyan hihetetlenül tökéletes angolsággal kezdte el magyarázni az életét, hogy egyből eszembe jutott ex-sorstársam a Radnai nemzetségből, és bevallom, egy kicsit irigykedtem, hogy ő legalább nem érti az ír koldusokat.
A kaja fenséges. Én olyanokat ettem eddig, amit nem is tudom milyen drága szállodában lehetett volna. Ma például ebédre örmény rizses-húst ráksalátával és sárgadinnyével, estére meg lasagnát görögsalátával. A reggeli dán asztal, ami olyan mint a svéd, csak sokkal több a hozzávaló. Kicsit félünk, hogy elhízunk, de a rendőr szerint sokat kell gyúrni, és akkor izommá alakul. Majd meglátjuk..
Az internet hun van, hun meg nincs. Ez is oka lehet, hogy néha majd jelentkezem, néha meg nem. Azért tessék nekem szorgalmasan írni. Ez most egy próba: ha a következő 6 hétben én csak írom a blogot, ti meg csak olvassátok, akkor nem lesz blog, bármennyire is szeretném. Akkor olvassátok a Gyurcsányét és kommenteljétek azt. Ha lesz kép, majd küldök. Ha bármi van, meg ti irjatok. Na Hajrá Loki!